Rajczi Péter csatár dicséretes őszinteséggel beszél arról, illúzióba ringatják magukat azok a magyar labdarúgók, akik azt hiszik, elég néhány szép csel, egy-két gól ahhoz, hogy a nevük bekerüljön a menedzserek noteszébe.
Aztán abban is igaza van Rajczi Péternek, hogy még az olyan, magyar szinten parádés körülmények sem segítenek a futballszakmunkásokon, mint amilyenek Újpesten várják a játékosmegfigyelőket, akiket – mondjuk – a szünetben felszolgált tejszínes pulykacsíkok íze sem csábít vissza a Megyeri útra, ha nem látnak minőségi produkciót.
Abban pedig pláne igaza van Rajczi Péternek, hogy magyar futballistának csak akkor van esélye profi szerződésre, ha az olyan meccseken is kiteszi a lelkét, mint amilyen a szombati Újpest–Kaposvár Ligakupa-mérkőzés volt, amelyen a bajnoki címre törő lilák méretes pofont kaptak (2–4), mert lezserebben, kevésbé motiváltan játszottak.
Azok, akik látták a találkozót, mondhatják: ugyan már, mit beszél Rajczi Péter, amikor őt a játékvezető kiállította! Ehhez hozzátehetjük, azt a piros lapot a támadó azért kapta, mert ő éppenséggel küzdött, s annak hevében magasabbra emelte a könyökét, mint amit a szabály megenged.
A hangsúly az akaraton van. Mert bizony a magyar focit elszürkítő szemlélet az, hogy a nagy többség (edző, játékos) csak nyűgnek tekinti (most éppen) a Ligakupa-szereplést (is), ahelyett, hogy abban gondolkodna, ez a sorozat ad pluszlehetőséget arra, hogy nálunk is zsinórban kapjanak valódi meccsterhelést a nem túl acélos felépítésű labdarúgók. Sőt, mint az újpesti példa mutatta, ha a közönséget nem is, a menedzsereket annál inkább érdekelheti, hogyan mocorog néhány ígéretesnek mondott, lila mezbe öltöztetett labdarúgó.
Újfent bebizonyosodott tehát, hogy a futballszínházban nem elég csak a premieren remekelni, minden edzés és az unalmasan kötelezőnek mondott meccs is nagy lehetőséget rejteget annak a labdarúgónak, aki felfogja, hogy az ő munkája (profi labdarúgás) jó esetben is csak húsz évig jelent extra kenyérkeresetet.
A motiváció tehát nem afféle erény a hivatásos futballistáknál, hanem állapot – az év háromszázhatvanöt napján.