Legyőzhetetlenek

Jelena Iszinbajeva: Arany világrekorddal

Jelena Iszinbajevát harmadszor választották az év atlétanőjévé. Először négy évvel ezelőtt, az athéni olimpia után nyerte el a kitüntető címet – akkor ő is 22 éves volt, akárcsak az idén Bolt. A rúdugrás királynője azóta sem talált legyőzőre, egyetlen igazi ellenfele van: saját maga. 2005-ben ugyancsak ő volt a legsikeresebb, nemcsak világbajnokságot nyert, hanem a nők közül elsőként átjutott az öt méter felett (501). Bár tavaly és tavalyelőtt is uralta a mezőnyt, világrekordot „csak” fedett pályán sikerült elérnie. Sokak szerint hiba volt, hogy szakított korábbi edzőjével, 2005 végén ugyanis Monacóba költözött, és Szergej Bubka egykori trénerével, Vitalij Petrovval kezdett el dolgozni. A közös munka eredménye az idén érett be, Iszinbajeva első szabadtéri fellépésén, a római Golden League-viadalon 503 centiméres világrekordot ugrott. E teljesítménynek azért volt különös jelentősége, mert időközben Jennifer Stuczynski feltűnt a riválisok között. Az amerikai lány egyidős Iszinbajevával, ám csak öt évvel ezelőtt kezdett el atletizálni, a nyár elején mégis 492 centiméteres amerikai csúcsot ugrott. Ezzel az örökranglista második helyére került, s nyár közepén már úgy emlegették mint a lehetséges trónfosztót. E találgatásokra adott Rómában csattanós választ Iszinbajeva, igaz, később Londonban Stuczynskival mégis meggyűlt a baja. Az angol fővárosban kellemetlen perceket okozott neki az amerikai, de végül 493 centiméterrel ott is sikerült legyőznie. Úgy tűnt azonban, a mozgása nem olyan biztos, mint korábban, éppen ezért váltott ki még nagyobb meglepetést az újabb világrekordja. Három héttel az olimpia előtt a monacói gálán többször is rontott, a magasságokon rendre másodszor jutott át, ám harmadik kísérletére az 504 centimétert is teljesítette. Pekingben aztán semmit sem bízott a véletlenre, remek formában versenyezve újabb világrekorddal, 505 centiméterrel megvédte címét. Az ünneplést ő sem csak a teljesítményének köszönheti. Igazi sztár, aki tudja, miként kell megszerettetnie magát, és mindenhol meghódítja a közönséget. Így volt ez Pekingben is, ahol csak őt és a jamaicai vágtázót ünnepelték olyan hangosan, mint a hazai versenyzőket.

Usain Bolt: Elszórakozta a döntőt

A férfiak esetében a szavazás megtartása is felesleges volt. Hiába ért el ugyanis 110 méteres gátfutásban szenzációs világrekordot (12.87), és lett olimpiai bajnok a kubai Dayron Robles, hiába törte át maratonin a 2:04 órás álomhatárt az etióp Haile Gebrselassie, s hiába szaporította érmei számát Pekingben két arannyal a szintén etióp Kenenisa Bekele, Usain Bolt mindhármukon jócskán túltett. A 22 éves vágtázó olyan eredményeket ért el, amelyekre egy évvel ezelőtt bárki azt mondta volna, elérhetetlenek.

Tavaly még a világ egyik legjobb kétszázasaként tartották nyilván, s az idén már a legrövidebb távon is ő lett az uralkodó. Kora tavasszal, március elején mutatkozott be ezen a távon, amelyen korábban csak egyszer rajtolt. 10.03 másodperccel beállította egyéni csúcsát, az ellenfelek pedig elkönyvelték, hogy ezentúl százon is számolni kell vele. Két hónappal később már azt is sejthették, hogy legfeljebb a másodikharmadik helyezésért küzdhetnek mögötte. Bolt ugyanis második idei versenyén, május elején 9.76 másodperccel ért célba, a hónap utolsó napján pedig 9.72 másodperces világrekordot állított fel. Ennek ellenére ekkor még nem volt biztos, hogy az olimpián 100 méteren is rajtol, a korábban sérülékeny futót edzője, Glen Mills féltette a duplázástól. Csak a nyár közepén dőlt el, hogy Bolt Pekingben a 200 méter előtt a klasszikus távon is indul, de olyan fölényes győzelemre, amilyet aratott, valószínűleg ő maga sem számított. Ha tudja ugyanis, milyen időre képes, talán nem szórakozza el a futása végét, nem ünnepli magát harminc méterrel a cél előtt, s akkor még hihetetlenebb eredmény állna most a neve mellett, nem 9.69 másodperc, ami ugyancsak elképesztő. Bolt úgy nyerte meg az olimpiát 100 méteren, ahogyan korábban egyetlen olimpiai bajnok sem, előnye tudatában megengedhette magának, hogy kiengedjen, széttárt karral fusson, úgy versenyezzen, mintha hét kisiskolás lenne az ellenfele. Aki látta, nem hitt a szemének.

Ezt követően már mindenki azt latolgatta, hogy a 200 méteres síkfutás rendkívül erős világrekordját is megdöntheti-e, a legtöbben úgy vélték, hogy nem lesz képes túlszárnyalni a 19.32 másodpercet. Nos, Bolt pekingi nyolcadik futásába mindent beleadott. Ezúttal eszébe sem jutott, hogy fölényes győzelmét érezve kiengedjen, a célig teljes erőből futott, s jutalma újabb világrekord, 19.30 másodperc lett. Ezt követően a 4x100 méteres jamaicai váltót is világcsúcshoz (37.10) segítette, így nyert három olimpiai aranyérmet.

A játékok után néhány nagy gálán még megcsillogtatta tudását – Brüsszelben például 1.3 méteres ellenszélben 9.77 másodpercet repesztett – ezután hazautazott, s azóta Jamaicában se vége, se hossza az ünneplésnek. Bár a felkészülést a következő évre már megkezdte, a folyamatos munkát akadályozta, hogy újabb és újabb kötelezettségeinek tett eleget, rajongókkal találkozott, interjúkat adott, az évzáró atlétikai gála előtt pedig azért utazott korábban Európába, hogy a BMW pályáján különleges oktatásban részesüljön. Szponzorától, a Pumától ugyanis olimpiai szerepléséért egy BMW M3-as autót kapott, s a rendkívül erős jármű a megszokottól eltérő vezetési technikát igényel.

Az évzáró gálával azonban lezárul számára a könnyed időszak, és megkezdődik a kemény munka. Glen Mills az eddigieknél is jobb eredményt vár tőle, s egyértelműbb instrukciókkal küldi majd a pályára. Nem akarja, hogy még egyszer előforduljon, hogy Bolt a cél előtt ünnepelni kezdje magát, s emiatt értékes századmásodperceket veszítsen.