Gólkirályok találkozója

„Hetek óta válogatott formában futballozik, semlegesítése szinte megoldhatatlan feladat.”

Ezt Tököli Attiláról írta a Nemzeti Sport, igaz, nem mostanában, hanem még májusban. Az utolsó előtti fordulónál járt akkor a bajnokság, a DVSC rosszabb gólkülönbségével szorult az MTK mögött a második helyre, és esélyesként várta a 11. helyezett Paks otthonában az összecsapást. A párharc 2–2-re végződött, és bár Tököli Attila akkor nem talált a kapuba, a mezőny legjobbjaként sokat tett a debreceni aranyálmok szertefoszlatásáért.

„Azt csinált a hazai védőkkel, amit akart. Nem tudták tartani, újfent bizonyította, hogy a hazai mezőnyben az egyik legveszélyesebb támadó.”

A jellemzés Tököli Attilát dicséri, aki szombaton a Haladás elleni idegenbeli találkozó egyetlen gólját jegyezve fontos három ponthoz juttatta csapatát. A 22-szeres válogatott támadó remek formában kezdte az őszi idényt (az első hat fordulóban hétszer volt eredményes). Bár volt öt találkozót magába foglaló gólcsendje, kilenc találattal a második helyen áll a góllövők versenyében. Noha arra készül, hogy a DVSC kapuját is beveszi, állítja, egy Kiss Tamás-gól is tökéletesen elégedetté tenné.

„Természetesen tudom, hogy ellenfelünknek sokba került tavasszal a paksi pontvesztés, azonban felesleges párhuzamot vonni az akkori és a mostani kilencven perc között – mondta a csütörtöki edzés előtt Tököli Attila. – Ha abból indulunk ki, hogy a Loki vezeti a bajnokságot, akkor nem a Paks a párharc esélyese, azonban a Szombathelyen mutatott fegyelmezett futballal van esély a győzelemre. A DVSC-nek kiváló a játékosállománya, talán a legjobb a honi mezőnyben, de verhetetlen csapat nincs. Hazai környezetben még nem veszítettünk a piros-fehérek ellen, ugyanakkor az is igaz, hogy az eddigi négy fellépésen még nem sikerült legyőznünk őket.”

A Paks más megközelítésben mindamellett „előzékeny” vendéglátó, a zöldfehérek az utóbbi két idényben a maximális hatból csak két pontot tartottak otthon, azaz a Duna-parti társaság veretlen, egyszersmind nyeretlen a DVSC-vel szemben.

„Nem gondolom, hogy a korábbi eredmények miatt kellemetlen ellenfélként kellene a Paksra tekintenünk – adott hangot kétkedésének Rudolf Gergely, a DVSC támadója. – Nem vesszük félvállról a pénteki mérkőzést, de nem is tartunk tőle. A Paks sem verhetetlen, a magyar mezőnyben sem – de ez ránk is érvényes… A DVTK ellen sajnos igazoltuk a tételt. Azt hiszem, a csapat ezz e l együtt az őszi szezonban eddig kiadta magából, amit lehetett. Talán ezért várom m a gunktól, hogy az utolsó bajnokin felszabadultan futballozzunk.”

A DVTK elleni kisiklás ellenére – fűzhetjük hozzá, mindamellett a diósgyőriek stílusa a Pakstól sem áll távol: a múlt héten a borsodiak két gyors ellentámadása demoralizálta a DVSC-t, s Gellei Imre együttesére sem feltétlenül jellemző a dominancia. Személyre vonatkozóan Rudolf Gergelyre sem, noha a csatár nyolc góljával – holtversenyben Oláh Lóránttal – a DVSC házi gólkirálya. „Az előző idény nem úgy sikerült, ahogy reméltem. Hogy miért? Egyrészt jobb erőben vagyunk most, mint egy éve, ami az alapozásnak köszönhető. A másik, számomra még fontosabb összetevő a bizalom, amelyet Herczeg Andrástól, illetve a válogatottban Erwin Koemantól is megkapok. A Lokiban ezt gólokkal, gólpasszokkal akartam meghálálni, ami talán sikerült is. A válogatott? Találkoztam olyan véleménnyel, hogy van nálam jobb, képzettebb csatár, de ha rágódnék a megjegyzéseken, jobb lenne bármi is? A folyamatos játéklehetőség miatt jöttem haza Franciaországból, húszéves kor fölött egy labdarúgó életében ez a leglényegesebb szempont. Lehet filozofálni, hogy a francia és a magyar bajnokság, a futball miliője között mekkora a különbség, a kispadozás, az edzés még magasabb színvonalon sem pótolhatja a tétmérkőzéseket, csak ezeken lehet érdemlegesen tapasztalatot szerezni. Azt hiszem, a DVSC azért is vezeti a bajnokságot, mert a csapat tényleg közösen éli meg az élményeit, nincs széthúzás, másra mutogatás. A saját példámból kiindulva: egy csatárt góljainak száma minősít, de az önzetlenség szintén dokumentált. Oláh Lóránt gólt rúgatott velem például Kaposváron, korábban én szolgáltam ki őt, azaz a párosunk nemcsak eredményes, működőképes is, pedig mindössze négy hónapja játszunk egy csapatban. Nem az a verseny lényege, melyikünk szerez az ősszel több gólt – a Loki zárjon az élen.”