Hullanak az MU pontjai

Ez lesz az igazán nagy erőfelmérő – vélte az Arsenalt irányító Arsene Wenger a Manchester United elleni összecsapás előtt, elsősorban arra célozva, hogy fiatal együttese idénybeli első rangadóját vívja. Méghozzá csatár nélkül, állapíthattunk meg utólag, merthogy az eltiltott Robin van Persie, valamint a sérült Emmanuel Adebayor hiányában egy szem ékként játszó Nicklas Bendtner – egyetlen, a kaput elkerülő fejest leszámítva – a labda nélküli elmozgásokon kívül jószerével semmi érdemlegeset sem tett a szombat délutáni „fergeteg partin”.

Mégis nyert az Arsenal, avagy a diákok jelesre vizsgáztak a tanár úr előtt, immár sokadszor.

A kezdeti idegeskedés, kapkodás utáni időszakban kifejezetten éretten futballozott az Arsenal, amely – ahogyan Wenger kérte – igyekezett kipuhatolni az MU gyenge pontjait. Nem is kellett hozzá sok idő, sőt igazából már a kezdőcsapat kihirdetésekor adta magát a lehetőség: meghúzni a bal szélt, hátha a lestrapált és amúgy is teljesen középszerű Gary Neville oldalán zavart lehet kelteni. A Manchesterben köztiszteletnek örvendő 33 éves „csékáról” érkezett is néhány veszélyes beadás középre (kettőből gól születhetett volna), igaz, az áttörés végül középen következett be – tulajdonképpen Neville első labdaérintéséből: a saját kapuja előterében feltűnő Dimitar Berbatov középre visszafejelt labdája éppen a tizenhatos vonalánál várakozó Samir Nasrihoz került, a dinamitlábú francia rálőtte, és miután Neville lábán irányt változtatott, védhetetlenül vágódott Edwin van der Sar kapujába.

Persze nem ez volt az egyetlen említésre méltó esemény az első félidőben, de még csak nem is az, hogy az MU-nak is akadt néhány tetszetős, gólveszélyt magában hordozó attakja. A félelmetes támadótrió ugyanis rengeteget rontott, különösen Wayne Rooney, bár őszintén szólva Cristiano Ronaldo is elsősorban azzal tűnt ki, hogy értékes passzok helyett – fogalmazzunk így – mindent magára vállalt. A legveszélyesebb vörös – illetve ezen a délutánon kék – ördög Pak Dzsi Szung volt, akinek lapos lövését bravúrral hárította a második félidőben megsérülő, ezért cserét kérő Manuel Almunia.

Noha a kapus szemlátomást csalódottan hagyta el a játékteret a 79. percben, szíve mélyén bizonyára repesett az örömtől – elvégre ekkor már 2–0-ra vezetett az Arsenal. A második játékrész legelején ugyanis a meglehetősen szürkén futballozó Cesc Fabregas hajszálpontos passzt adott a nyerő embernek bizonyuló Nasrinak, aki különösebb mérlegelés nélkül a kapu jobb oldalába ágyúzta a labdát.

Kisvártatva pedig Sir Alex Ferguson meghúzta, amit szerintünk már rég meg kellett volna tennie: lehívta a pályáról a veterán Neville-t, és beküldte a 18 éves Rafaelt, aki történetesen szintén jobbhátvéd. S meglehet, a jövőben nem lesz szükség ilyen cserére, hiszen a brazil fiatalabb, dinamikusabb és gyorsabb elődjénél, ráadásul éppen ő tette izgalmassá a hajrát, miután a 90. percben olyan gólt lőtt (külsővel a hosszúba), amilyet Neville az életben nem tudna. De nem csupán a veterán harcos miatt érdekes a Manchester legújabbkori történelme, hanem a bajnoki rangadók kapcsán is, hiszen az eddigi három fontos – egyaránt idegenbeli – meccse közül egyet sem nyert meg; vereség a Liverpooltól és az Arsenaltól, döntetlen a Chelsea-vel.

Ferguson emberei a vesztett pontok tekintetében 12-nél tartanak 11 mérkőzés után – és ez sok.