Kis pesti rémtörténet
Már az is bizarr, hogy egy kame runi ember Janika néven mutatkozik be, a kecskeméti futballista élettörténete pedig egyenesen vadregényes: Yannick Mbengono Ondoa – ahogy az afrikai labdarúgók zöme – európai szerződésben bízva akarta maga mögött hagyni viszontagságos gyerekkorát, s mivel átlagon felüli gyorsasága mellett a labdát is ügyesebben terelgette a poros utcákon, mint kortársai, a focira tette fel jövőjét. Mégis gyorsan szembesülnie kellett azzal, hogy a külföldi karrier nem minden esetben álomszerű: a 17 éves Yannick egy toborzón került kapcsolatba az őt Magyarországra, a Honvédba irányító menedzserrel, akinek ugyan először hálás volt az átigazolásáért, azonban később, amikor a kispesti klub meglehetősen visszatetszően viselkedett vele, már nem köszönte volna meg, hogy a klubhoz irányította. A légiós a közeljövőben visszavághat az immár új vezetőségű piros-feketéknek a mostoha bánásmódért – a KTE a hét végén bajnokin vendégszerepel a Bozsik-stadionban, ráadásul a Magyar Kupában is a Kispest a lilák ellenfele.
„Utólag már tudom, a legrosszabb időszakban kerültem a Honvédhoz, akkor, amikor teljes volt az összevisszaság a klubnál, azt sem lehetett tudni, ki vezeti az egyesületet, Piero Pinitől vagy mástól várjam a pénzem – emlékezett vissza Yannick. – Eleinte egy kőbányai lakásban szállásoltak el két társammal együtt, de egyik napról a másikra jelezte a főbérlő, hogy távoznunk kell, mert nem fizetik a bérleti díjat… Aztán a stadion területén egy apró helyiségbe költöztettek, ráadásul ügyeskednem kellett, hogy elegendő ételhez jussak. Pénzt meg egy forintot sem láttam. Döntöttem is, hogy amint tudok, indulok haza, de akkor Szurgent Lajos felkarolt, segített, és elintézte, hogy Kecskeméten folytathassam.”
Az az utóbbi években kiderült: az immár a kameruni olimpiai válogatottban is alapemberré váló (sérülése miatt hagyta ki a pekingi olimpiát), a Kecskeméttel az NB II-ből feljutó Yannickot hiba volt az akkori Honvéd-vezetőségnek elüldöznie, hiszen a támadó amellett, hogy az élvonalban is húzóembere a KTE-nek, az első osztály talán leggyorsabb labdarúgója.
„Igen, a sebesség talán a legnagyobb erényem, tizenegy másodperc körül futom a százat, de akkor sem esem kétségbe, ha cseleznem kell, azt viszont joggal vágják a fejemhez, hogy keveset védekezem – mondta magáról a 21 éves légiós. – Fekszik nekem a Kecskemét játéka, tetszik, hogy Tomiszlav Szivics edző a támadójátékot favorizálja, és nem a védekezés híve. Mi nekiesünk mindenkinek, legyen az idegenbeli vagy hazai meccs, és azzal sem törődünk, ki az ellenfél. Érdekes, de úgy látom, az élvonalbeli bajnokság is jobb nekünk, mint az NB II: míg az előző szezonban vagdalkozó csapatok ellen szerepeltünk, s könyörtelenül odarúgtak egy-egy cselnél, az első osztályban van idő gondolkozni, bátran meg lehet és érdemes is megcsinálni a cselt – és nem lesz belőle sérülés. Így megyünk a Honvéd pályájára is, és bár kicsit fűt a bizonyítási vágy, túlléptem már a múlton, és csak előrenézek. Megtanultam, a futballban lépésről lépésre kell haladni, számomra pedig a Kecskemét lehet a dobbantó.”
