Csúszó pénz és csúszópénz

Mérkőzésenként 3.75 gól esett az NB I hét végi fordulójában, és a szokottnál magasabb osztályzatokat adhattak lapunk tudósítói. Jobb lett a bajnokság? A válogatott sikerei gyakorolnak pozitív hatást az élvonal küzdelmeire, vagy valami más történt?Mérkőzésenként 3.75 gól esett az NB I hét végi fordulójában, és a szokottnál magasabb osztályzatokat adhattak lapunk tudósítói. Jobb lett a bajnokság? A válogatott sikerei gyakorolnak pozitív hatást az élvonal küzdelmeire, vagy valami más történt?

NYILASI TIBOR: – Örömteli mutató

ez, mert régóta szajkózom: a magyar labdarúgást a támadófutball felvállalása ránthatja ki a nihilből. A nézőket szórakoztatni kell, ahhoz pedig gólok, támadások, helyzetek szükségesek. A Loki vagy az Újpest mindenhol támad, ez természetes, nekem szívmelengető a Kecskemét, amely rohamoz, és ebben benne van akár négy kapott gól a Kaposvártól – szerintem a nézők a vereség ellenére úgy érezték, érdemes volt kimenni a meccsre. Ha mindig ennyi gól esne, több lenne a néző, több lenne a szponzor, és ez hosszú távon jót tehet labdarúgásunknak.

KEMÉNY DÉNES: – Kevés gólos meccs is lehet magas színvonalú, de nyilván több gól nagyobb élvezet. A futball a közönségért van, a szurkolók pedig örülnek ennek a mutatónak. Sajnos a sok találat nem egyenlő a nívó emelkedésével, az igazi fokmérő az lenne, ha nemzetközi meccseken is egyre több gólt rúgnának a magyar csapatok.

HAJDÚ B. ISTVÁN: – A sok gól a támadók hirtelen feltámadását vagy a védelem gyengélkedését jelenti. Magam a Fehérvár– Győr (3–2) bajnokit láttam, itt a nagy hajtás ellenére az utóbbiról volt szó. Arról nem beszélve, hogy Simek Péter adott két gólpasszt, de ha rendesen átveszik a paszszait, adott volna ötöt, ha nem ad be háromszor a kapu mögé, nyolcat, szóval, benne volt a lehetőség, hogy a meccs 7–4-re végződik. Aztán kiírták az eredményjelzőre: 1765, hirtelen azt hittem, valami történelmi dátum, de kiderült, hogy ez a nézőszám.

Füttykoncert fogadta a Haladás 0–0-s döntetlenjét az MTK ellen. A szurkolók a Kaposvár elleni szombathelyi 1–1 és a Győrben MKmérkőzésen kapott négy gól után elégedetlenkedtek, de Csertői Aurél vezetőedző szerint az újoncként továbbra is az élmezőnyhöz tartozó csapata nem érdemel ilyen éles kritikát.

NYILASI TIBOR: – Elkényeztette a szurkolókat, hogy csapatuk berobbant az élvonalba. A hullámvölgy minden csapat életében eljöhet, de meggyőződésem, a kevés légióst foglalkoztató, az Illés-akadémiával a jövőre is gondoló Haladás jó úton jár. A fütytyöt igazságtalannak érzem, noha a nézőnek mindig igaza van.

KEMÉNY DÉNES: – A dobogó a legszebb álmokat is felülmúlhatta, az MTK jó nevű csapat, de a közönség maximalista. Nekünk még egy vb-ezüst is kudarc volt, csalódott emberekkel találkoztam utána, és vitriolos cikkeket olvastam, a korábbi sikerek miatt akkor mi is hiába reméltünk némi toleranciát. A szurkolók a szívükre hallgatnak…

HAJDÚ B. ISTVÁN: – Csertői Aurél pechje, hogy rosszkor rendezték a meccset: ha az első fordulóban ikszel a bajnokkal, nyilván nincs fütty. Vagy: fütyültek volna-e, ha izgalmas meccsen öt négyre kikapnak? Igényesek lettek a drukkerek, na jó, ha az Arsenalnak gólt rúgtak, akkor találjanak be az MTK kapujába is. UEFA-kupás, vagyis most már Európai Ligában való indulást ér a Hali mostani helyezése, istenem, a szurkolók Bajnokok Ligáját akarnak… A csapat otthon veretlen, azért nagy katasztrófáról a legelvakultabb szombathelyi sem beszélhet.

Kamu menedzserek szédítik tehetségeinket – fakadt ki a Kecskemét szerb edzője, Tomiszlav Szivics. Kinek hihet egy fiatal játékos?

NYILASI TIBOR: – Először is saját klubjának: ha valahol átlátható és működőképes a rendszer, az ifiből perspektíva a tartalékok, onnan a nagyok közé kerülni. Ha megnézzük azokat, akik 14-16 évesen vándorútra keltek, láthatjuk: a többség bolyong valahol, vagy hazakullogott. Mindenhol óriási a konkurencia, őrületes a kenyérharc, és egy még alakuló személyiségnek ez sok lehet. Hirtelen csak Gulácsi Péter és Németh Krisztián nevét mondanám, akik nagyon erős klubban is egyre nagyobb szerephez juthatnak. Alaposan meg kell nézni, kivel dolgozik együtt az ember, csalóka dolog a külföldre csábítás.

KEMÉNY DÉNES: – A menedzseré licencköteles szakma, ha a fiam olyan tehetséges a futballban, hogy lenne esélye külföldön játszani, nagyon megnézném, kivel engedem útnak. Kit adott el eddig, mit bizonyított? Ha operálnak, nem kérem el a doki diplomáját, de bizakodom, a kórház igazgatója megtette helyettem. Ugyanakkor nagyon érdekelne, kettesre vagy ötösre vizsgázott-e sebészetből…

HAJDÚ B. ISTVÁN: – Nézzük fordítva: ha bekopogok az Udineséhez, hogy én vagyok az új Maradona, a suliban is Diegónak becéztek, a gömbölyded alakom láttán talán szóba állnak velem: de látatlanban nem fizetnek nekem milliókat, minimum megkérnek, dekázzak legalább húszat. Bárki bármit mondhat, de meg kell nézni, mi van mögötte. Sajnos ma Magyarországon mindenki könnyen megszédíthető, ez a baj, no meg az, egy mai 15 évesnek akármilyen olasz csapatnév sokkal nagyobb perspektíva, mint a magyar élvonal. Az pedig ellenőrizhető, kinek van engedélye, kit szabad komolyan venni.

„Így nem lehet dolgozni” – panaszkodott Bobby Davison, a Ferencváros vezetőedzője, miután a klub légiósai egy hétig nem kaptak fizetést.

A szakember nem tudta (vagy nem érdekelte…), hogy a magyar futballban nem meglepő, ha egy klub hónapokon át tartozik alkalmazottainak. Mit tehet egy külföldi a magyar szokások ellen?

NYILASI TIBOR: – Igaza van, ahonnan ő jött, ott ez elképzelhetetlen, ott az adott szónak is hatalmas ereje van. Nálunk az írott törvények sem elegendőek, volt, hogy nyolc hónapos elmaradás miatt kesergő játékost kellett volna motiválni. Csak nálunk erről nem beszélnek az edzők, mert ez kritika a klubvezetőségnek, és hogy tud válaszolni a vezető? Kirúgja a nagyszájú edzőt.

KEMÉNY DÉNES: – Ha a külfölditől várjuk a megváltást, akkor meg kell teremteni azt a környezetet, amelyet megszokott. Ha egy hét csúszásról van szó, nem lehet tragédia, mert egy igazi sportember igenis szereti azt, amit csinál – nagyon szerencsés, hogy a hobbijából egzisztenciát teremt. Szerintem azért szólt, hogy jelezze: ilyen többé ne forduljon elő.

HAJDÚ B. ISTVÁN: – Profinak szót kell emelnie, ugyanakkor a profi, ha már kimegy a pályára, nyújtson maximumot, ne hivatkozzon a fizetési gondokra. Egy tízméteres passz közben nem juthat eszébe, hogy nem jött meg az átutalás. Volt, hogy nyolc hónapig nem kaptam fizetést, de ha szöglet helyett kirúgást mondtam, nem védekeztem azzal, hogy nekem tartoznak…

„Remélem, Erwin Koeman talál a Vasas játékosai között olyat, aki hasznára lehet a magyar futballnak” – mondta Aczél Zoltán a REAC–Vasas bajnoki előtt. A szövetségi kapitány segítője a REAC vezetőedzője.

NYILASI TIBOR: – Azt nem mondhatta, hogy az ő csapata tele van potenciális kerettagjelöltekkel. Furcsa helyzetben vergődik Aczél Zoltán, ugyan mit mondhatott volna?

KEMÉNY DÉNES: – Önkritikus, de én azért abban is bíztam volna, hogy aznap éppen nem villog az ellenfél az én káromra, vagy épp azon a meccsen a sajátjai közül domborít nagyot: gondolom, a félreérthető mondat ellenére az edző azért nem szurkolt az ellenfélnek.

HAJDÚ B. ISTVÁN:– A tabella megmagyarázza, miért bízhatott jobban Aczél Zoltán a Vasasban, mint a REAC-ban, és a kellő önkritika szakértelemmel párosult: játékosai nem is cáfoltak rá edzőjükre, kikaptak, ahogy szoktak. Erwin Koemannak ez a meccs valószínűleg nem az esetleges kerettagok felfedezése miatt maradt emlékezetes, neki extrashow lehetett a Budai II László Stadionban a REAC–Vasas, szerintem ilyet még sohasem látott. Azért remélem, nem Mariusz Unierzyskit vagy Petar Divicset vette észre…