„Kicsit lassítanom kell”

Nem hagyományos klubmo dell a miénk, így nem volt kinél lemondanom–magyarázta a 62 éves Tursics Sándor. – Mi a Csata DSE keretében fiatalokat tanítunk a kosárlabdázás mesterségére, az NB I-ben pedig a Vasassal összefogva, az Euroleasing támogatásával szerepelünk. A képzés azonban nemcsak a játékosokra, hanem a DSE-nél dolgozó edzőkre is vonatkozik. Legutóbb Diósdi Deák Éva, illetve a feleségem, Iván Krisztina szerezte meg az élvonalbeli trénerkedéshez szükséges licencet. S most eljött az idő, hogy egy nálam jóval fiatalabb, tehetséges kolléga, Diósdi Deák Éva kipróbálja, milyen is folyamatosan hendikeppel versenyezni.

Hendikeppel?

Ahogy már említettem, a Csata DSE-t az utánpótlás-nevelésre hívtuk életre. Ennek ellenére kétezer-hat óta az NB I-ben is szerepelünk, noha minden nyáron hoszszasan eltöprengünk azon, szabad-e a gyerekeket kitennünk az élv o n a l húsdarálójának. Amíg ugyanis mi csupa-csupa fiatalt küldünk pályára, ellenfeleink légiósok hadát vonultatják fel. Náluk könnyű mély vízbe dobni egy-egy reménységet, hiszen a fő szakmai terheket külföldi kosarasokra meg rutinos válogatottakra pakolhatják. Ennek pedig az a következménye, hogy eredményeink többsége borítékolható, azaz kikapunk. Nem mondom, szép dolog egy százméteres síkfutó versenyen rendre száznegyven métert futni, ám egy idő után unalmassá válik, hogy az ember hiába edz keményen, folyvást hátul kullog. De hát ilyenek a viszonyok manapság a magyar női kosárlabdázásban. S arról még nem is beszéltem, hogy az általunk évek kemény munkájával felnevelt tehetségeket a tehetősebb klubok – hála a hatályos szabályoknak – rendre „ingyen vásárolják meg”...

Azt azért eddig is tudta, hogy a versenyfeltételek nem azonosak.

Azzal viszont nem számolhattam, hogy a szívemmel probléma lesz. Márpedig a pulzusszámom a normális ötven-hatvanról a minap felszaladt százötvenre, így a szekszárdi meccs helyett a kardiológián töltöttem az időmet. Nos, ennyiben nem volt tervezett, hogy kihagyom a mérkőzést.

S mit mondanak az orvosok?

Rákötöttek egy műszerre, amely huszonnégy órán át mérte az adataimat. Az eredmény várhatóan kedden lesz meg, s akkor derül ki a folytatás. Kicsit lassítanom kell, az szinte bizonyos, hiszen már ahhoz a korosztályhoz tartozom, amely nemigen mondhatja azt: miénk a jövő. De nem kell ennek az esetnek nagy feneket keríteni, hiszen ahogy említettem: a Vasas-Csatánál megvannak azok a képzett szakedzők, akikre, ha úgy adódik, nyugodtan rábízható a csapat felkészítése.