Kellemes ellenfelek között

A lettországi női kosarasnap keretének első magyar vonatkozású eseménye az volt, hogy hat év után végre izgatottan várhattuk a jövő évi A-divíziós Európa-bajnokság, az öreg kontinens 16 legerősebb válogatottját felvonultató seregszemle sorsolását. Legutóbb 2003-ban Görögországban voltunk érdekeltek eme viadalon – akkor a 10. helyet sikerült megcsípni a még csak 12 csapatos mezőnyben –, azóta vártuk epekedve, hogy végre legyen miért rágni kicsit a körmünket, hogy lehessen álmodozni, ki mindenkit tudnánk megverni.

Nos, aki szurkolt, jól szurkolt, mert sikerült elkerülni a legveszélyesebb ellenfeleket.

A B jelű csoportra pillantva ugyanis egyöntetű a vélemény, hogy kedvező a sorsolás, sem az első kalapból megkapott Lettország, sem a másodikból mellénk rendelt Lengyelország, sem pedig a harmadikból nekünk jutó Görögország nem tűnik verhetetlennek. Utóbbi két válogatottat speciel még közelmúltbeli gyengébb korszakunkban is legyőztük, ráadásul egyaránt idegenben: a lengyeleket 2005. augusztus 7-én Jaworznóban 61–58-ra, a görögöket pedig 2006. szeptember 16-án Voloszban 69–68-ra. Az Eb házigazdájával viszont eddig csupán egyszer játszottunk: 1994. május 18-án Vilniusban, s akkor 60–50-re nyertünk.

„Nyilvánvaló, hogy jó csoportba kerültünk, mint ahogy az is, hogy az A jelűben lenni maga az öngyilkosság. Most a lényeg az, hogy jó kis összetartást szervezzünk januárra, amelyre mindenki eljön, aki csak mozdítható” – hangzott a szövetségi kapitány, Rátgéber László gyorsértékelése, aki klubcsapata, a Szpartak Moszkva Region csapatmegbeszélése előtt néhány perccel lapunktól értesült a sorsolás eredményéről. Mivel orosz együttese csütörtökön mutatkozik be a legrangosabb sorozatban, az Euroligában, ráadásul címvédőként épp az Európa-kupa győztese ellen, Rátgéber nem tudott Rigában lenni a csoportbeosztáskor.

Ami pedig a mondandóját illeti: januárban szinte teljesen üres a honi versenynaptár, mindössze két női bajnokit írt eddig ki a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének versenyirodája az új esztendő első hónapjára, idő tehát éppenséggel lenne arra, hogy végre ne csak az idény elején és végén találkozzon a keret. A hírek szerint azonban a pénz hiányzik az összetartásra, az anyagiakon tehát megbukhat az amúgy jól hangzó terv. Kár lenne érte, mert fiatal csapatunk nagy lehetőséget kapott azzal, hogy kifejezetten kellemes csoportba került, az esélyeink tehát – ránézésre legalábbis – nem rosszak.