Kakával együtt azért a brazil futball is más

Várakoztatás a repülőtéren, haj nalig bömbölő diszkózene a szállodában, az ezzel járó ordenáré üvöltözések, enyhe, bár aligha a véletlennek betudható ételmérgezés néhány brazil futballistánál – így „készültek” a venezuelaiak az ötszörös világbajnok selecao fogadására San Cristóbalban. Igaz, a brazil labdarúgókkal szembeni különleges bánásmódot annak idején játékosként is megtapasztaló Dunga kapitány már semmin sem lepődik meg.

„Tulajdonképpen elismerés számunkra, hogy akárhol lépünk fel, a helyiek igyekeznek megzavarni a felkészülésünket. Most nem jött be nekik, ettől függetlenül azt mondom: ha mi megadjuk a maximális tiszteletet ellenfeleinknek, akkor igazán viszonozhatnák, és nem kellene brazil zászlót égetni a stadionnál. És sehol máshol. Nekünk is jár a tisztelet, már csak azért is, mert emlékeim szerint nálunk többször egyetlen ország sem nyert világbajnokságot” – csempészett némi büszkeséget mondandójába az egyébként jogosan felháborodott Dunga. Akit néhány napig – konkrétan a szerdán következő vb-selejtezőig – odahaza biztosan nem hívnak idiótának, nem kívánnak a pokolra, és nem neveznek a brazil labdarúgó-hagyományok szétrombolójának, hiszen emberei egyszerre látványos és hatékony futballal 4–0-ra nyertek Venezuelában, visszaszerezve a csoport második helyét az egy nappal korábban, szombaton játszó és nyerő Argentínától.

Noha a látvány és a hatékonyság az esetek többségében nem csupán egy emberen múlik, Brazília esetében talán kivételt tehetünk: Kaká visszatért, szerzett egy gólt, egyet előkészített, egyszersmind azt adta Dungának, amit a szakvezető előzetesen kért tőle.

Hogy Kaká legyen Kaká.

A 6. percben a 16-oson belülre érve, picit kisodródva óriási gólt ragasztott a rövid felsőbe, kevesebb mint negyedóra múlva pedig az ő ragyogó keresztlabdája is kellett Adriano góljához; a történeti hűség kedvéért megjegyzendő, hogy a két találat között Robinho majdnem 30 méterről a jobb felsőbe zúdította a labdát, majd a második félidőben ugyanő állította be a 4–0-s végeredményt.

A (játék)minőség és a (gól)mennyiség miatt hónapok óta fanyalgó brazil közvélemény megnyugvását bizonyára csak a hatodik világbajnoki cím idézné elő, pedig – hogy egy pici „magyarságot” is idecsempésszünk – már most vannak biztató jelek. Egyrészt a sérült Luís Fabianót a középcsatár posztján helyettesítő, a jelek szerint újra magára találó Adriano teljesítménye, a máskor öncélú Robinho sokszínű futballja s leginkább persze Kaká egészségi állapota.

A világ legjobb futballistája – aki májusban térdoperáción esett át – ezt megelőzően tavaly novemberben szerepelt a selecaóban, ezért négy vb-selejtezőről is lemaradt. S milyen érdekes, ezen a négy meccsen egyedül Chilét tudta legyőzni Brazília (3–0 idegenben), viszont kikapott Paraguayban (0–2), odahaza meg gól nélküli döntetlent játszott Argentínával, sőt a gyengécske Bolíviával is.

Ehhez képest Kakával öt vbselejtezőn a selecao imponáló, 12–2-es gólkülönbséget felmutatva a megszerezhető 15 pontból 11-et besöpört, az pedig mindennél többet elárul a középpályás fontosságáról, hogy négy góljával – Luís Fabianóval holtversenyben – csapata legeredményesebb játékosa.

„Nem szoktam túlzásokba esni, de ha állandósítani tudjuk a Venezuela ellen mutatott formánkat, rendkívül nehéz lesz legyőzni minket, bárhol is lépjünk pályára” – állapította meg Kaká, aki Ronaldinho távollétében nem a 7-es, hanem a milanos csapattárs 10-es mezében feszített.

Ne lepődjünk meg, ha végleg rajta marad.