A gondnoktól is lehet tanulni

Kispestről indult, Franciaor szág, Skócia és Hollandia érintésével a nyáron érkezett Spanyolországba, az Osasuna mezében a világ egyik legerősebb bajnokságában is pályára léphetett. Sőt Vadócz Krisztián a válogatottban is alapember lett.

Miután gyakorlatilag a fél keret sérült, nem lehet mással kezdeni: ön rendben van?

Fáj a combom, de szinte bizonyos, hogy szombatra elmúlik – mondta Vadócz Krisztián. – Eddig edzettem, a mozgás közben nem érzek semmit, folyamatosan kezelnek, úgy vélem, pályára léphetek; persze ha a kapitány is úgy akarja.

Az első két meccsen öt pontot veszítettünk, ha szombaton nem nyerünk…

Nem is szeretnék ezzel a variációval komolyan számolni. A magyar futball és a riválisok erejét ismerve a csoportgyőzelmet talán kevesen tartják realitásnak, de a célunkról, hogy minél tovább legyünk versenyben, nem szabad lemondanunk. Márpedig ha szombaton nem szerzünk három pontot, akkor talán már most kiszállunk a versenyfutásból. Győznünk kell, így pontszámban beérnénk az albánokat.

A spanyol élvonalban szereplő Osasunában szerepel, tapasztalt futballistának mondható, hiszen a francia Auxerre, a skót Motherwell és a holland NEC Nijmegen játékosai is volt. Nem bánja, hogy Franciaországban nem játszhatott az első osztályban?

Májusban múltam huszonhárom éves, és a spanyol bajnokságban szerepelhetek, noha a Primera División klubjai, finoman fogalmazva, nem elsősorban Magyarországról keresnek légiósokat. Furcsa lenne, ha panaszkodnék, úgy vélem, jól alakul a karrierem. Tény, hogy Auxerre-ben nem játszottam, de ahogy egy rosszul sikerült kapcsolat is az ember segítségére lehet, én is azt mondom ma már: sokat tanultam, sokat fejlődtem ott.

Miben?

Többek között magasabb és jóképűbb lettem… A viccet félretéve: megismerkedtem a nyugati profizmussal, és nemcsak arról van szó, hogy más nyelven mondják a taktikát, hanem az életformát kellett megszokni. Az edzéseken is gyors volt a tempó, főleg gondolkodásban kellett felvenni a ritmust.

A világ egyik legjobb bajnoksága az angol mellett alighanem a spanyol: milyennek látja belülről?

Még nem sok időt töltöttem el Pamplonában, de az látnivaló, hogy fantasztikusan labdabiztos mindenki: ha a gondnok beszállna edzés közben, hozzá is ragadna a labda. A képzettségi szint meglehetősen magas, és nagy élmény olyan csapatban játszani, amelyben mindenki tud futballozni, és persze az ellenfél is. Ez ugyanis felfelé húzza az embert, ha ugyanis több választási lehetőséged van, te is gyorsabban tudsz dönteni. A közeg elképesztő: százoldalas sportlapok vannak, amelyekben nyolcvan oldalon keresztül kizárólag a futballról írnak, a helyi, hatvanoldalas újság negyede csak az Osasunáról szól. A futballt mindenki imádja, ezt naponta érzem.

Beilleszkedett a csapatba?

Ezzel nem volt gondom, bár lehetek a világ legaranyosabb, legviccesebb embere, ha nem tudom a társakhoz továbbítani a labdát, akkor ez nem sokat ér. Ezért örülök, hogy néhány edzés és két-három meccs után normálisan kezelnek. Angolul beszélek, hollandul is értek valamennyit, és Auxerre-ben franciául is megtanultam valamelyest, és ez jól jött, mert klubtársam, a cseh válogatott Jaroslav Plasil játszott a Monacóban, így ő fordította nekem franciára az edző spanyol utasításait. Eddig minden rendben, de a szombati sikerrel még jobb lenne a kedvem…