Bámulatra méltó

Micsoda lövés volt!

Ahogy jobbal célba vette a kaput helyettesítő garázsajtót, és amilyen technikával „megküldte” a labdát, abból kiderült: mesés gömbérzéke van. Bár rövid nekifutás után lábbal lőtt egy nagyot, a legenda szerint ez éppen elég volt ahhoz, hogy az eset szemtanúja protezsálja a vékony kislányt az egyik legjobb utánpótlás-szakember, Róth Kálmán osztályába.

Görbicz Anita így kezdett el kézilabdázni – tízévesen.

A veszprémi születésű, de magát tősgyökeres győrinek valló hölgy ma már olyan eredménysorral dicsekedhet, hogy arról mások még csak álmodni sem mernek. Kedvenc színésznője, Julia Roberts egyik nagy alakítását felidézve felsóhajthatunk: micsoda (kézilabdázó)nő! Arany-, ezüst- és bronzérmekből annyit raktározott már el, hogy egy nagyobb ékszerboltot üzemeltethetne – itt jegyezzük meg, bár karrierje végén üzletet szeretne nyitni, a polcokon nyilván nem a medáliákat kell majd keresni. Hogy mit, az ma még nem publikus, különben is, ami a pályafutása utáni időszakot illeti, az „…remélem, még odébb van”.

A Győri Audi ETO KC irányítója ugyan elintézi annyival a képességeire vonatkozó felvetést, hogy „…ügyes vagyok, de még sokat kell gyakorolnom”,

ebben a témakörben kicsit bővebben is elmerülhetünk. Az egyik kolléga szerint a kézilabda Ronaldinhója, és eme megállapítást hallva Vágó István egykori műsora jutott eszünkbe: van benne valami. A babonára fittyet hányó, 13-as mezben virító magyar klasszis ugyanis rendre úgy varázsol, mint brazil sporttársa, kettejük között akár különversenyt is lehetne hirdetni: melyikük rukkol ki több váratlan húzással? Fogadni még akkor sem mernénk a Milan mágusára, ha a győri irányítóval szemben neki nem 60, hanem 90 perc áll a rendelkezésére ahhoz, hogy ámulatba ejtse a publikumot. Talán ezzel is magyarázható, hogy egy meccsen a futballista szerzett több gólt: a foga fehérjét gyakorta kivillantó Ronaldinho egyszer 23 találattal vette ki részét serdülőcsapata – túlzás nélkül fölényesnek nevezhető – 23–0-s győzelméből, míg „Görbe” 2007. november 14-én volt a csúcson: 18-szor juttatta a labdát a Debrecen kapujába.

A 32–30-as diadal után azért megjegyezte, jobban is játszhatott volna…

A Lovász Zsuzsannát, illetve Magnus Wislandert ifjúkori kedvenceként emlegető Görbicz Anita eddig három felnőtt-világbajnokságon vett részt, az elsőről másodikként, a másodikról harmadikként, a harmadikról pedig nem, nem negyedikként, hanem nyolcadikként tért haza. Hogy a fényesebb szereplés nem rajta múlt, azt bizonyítja: 2003-ban, 2005ben és 2007-ben is helyet kapott a torna All Star-csapatában. Ha létezik egyenlőbb az egyenlők között, akkor a 2005-ös esztendő kívánkozik az élre: az ETO és a nemzeti együttes vezéregyénisége életében először bajnoki címet, Magyar Kupa-elsőséget ünnepelhetett, és ugyan néhány napig sirathatta az elbukott EHF-kupa-döntőt, idővel rájöhetett, hogy az ezüst is szépen csillog – főleg, ha új…

De ez még semmi! Feljegyzések szerint 2006.

május 11-én, két nappal a 23 gyertyával feldíszített születésnapi torta felvágása előtt érkezett a hír, mely 2005re vonatkozott: Görbicz Anitát választották a földkerekség legjobb női játékosának!

Ilyen fiatalon még senki sem részesült ebben az elismerésben, igaz, ilyen korban még senki sem űzte oly magas szinten a sportágat, mint a világhírnév felé száguldó „Görbe”.

Filmvászonra kívánkozó történet a delfinek ért(!) rajongó játékmesteré, ám a premierre alighanem felesleges lenne meghívót küldeni neki, merthogy – amint az a handball.hu oldalon olvasható – a kényelmetlen székek miatt utálja a mozikat. Az interneten fellelhető alkotást viszont ő is bármikor megnézheti: a YouTube nevű videomegosztón csaknem tízperces összeállításban örökítették meg eddigi legszebb megmozdulásait. Akinek kedve szottyan megtekinteni a parádét, annak javasoljuk: mielőtt ráklikkelne a „play” gombra, támassza ki az állát, különben egy-egy megoldás láttán akkorát fog koppani, amekkorát az ellenfelek szoktak…

Feltesszük: nemcsak a szurkolók, az orvosok is ámulnak azon, ahogy Görbicz Anita felépül egy-egy sérülésből. Utóbbiak bizonyára közreműködtek már egy-két gyors gyógyulásban, de amit az irányító olykor ezen a téren produkál, az külön fejezetet érdemel az Egészségügyi ábécében. Ha a doktorok – bokaszalag-szakadás miatt – egy hónapos kihagyást jósolnak, akkor ő két hét után már visszatér, ha – másod- és harmadfokú égési sérülés miatt – legalább háromhetes pauzát jövendölnek neki, a tizedik napon már edz, a tizenkettediken pedig meccset vív. Legutóbbi csodaszámba menő talpra állása a válogatotton is nagyot segített: a pekingi nyitányon az előzőleg a Kína, majd a Kazahsztán elleni felkészülési találkozót is elvesztő Magyarország 30–24-re verte meg Svédországot – többek közt „Görbe” hét góljának köszönhetően. A sérülésekkel kapcsolatos hitvallása amúgy így szól: aki játékra jelentkezik, az utólag ne panaszkodjon arra, hogy itt fáj, meg ott fáj, hiszen azzal, hogy vállalta a pályára lépést, egészségesnek nyilvánította magát. Azt már csak mi fűzzük hozzá, hogy az ötkarikás viadalon úgy végzett a kanadai táblázat élén, hogy leforrázott lábán kívül váll- és combproblémák is akadályozták. A kínai szereplését utólag közepesre értékelő kiválóság nagy vágya ugyanakkor – egyelőre – nem teljesült: amióta aláírta első igazolását, az lebeg a szeme előtt, hogy egyszer az olimpiai dobogóra léphessen. Athénban ötödik lett az őt soraiban tudó együttes, Pekingben negyedik – ha ez így megy tovább, akkor Londonban talán… Ami viszont biztos: az évek során számos külföldi kérőt kikosarazó Görbicz Anita a minap Hoffmann Beáta rekordját adta át a múltnak. Ha nem is országos, de győri csúcstartóvá lépett ezzel elő; nála többször senki sem viselte a zöld-fehérek szerelését bajnoki meccsen. Az immár 212 NB I-es fellépés 1221 góllal párosult, s ezután le sem kellene írni, hogy ezzel fölényesen vezeti az örökrangsort. Egy művelettel kiszámítható: ha „csak” öt gólt dob egy mérkőzésen, átlag alatti teljesítményt nyújt… Ez persze ritka, mint a vegetáriánus kannibál, nem meglepő, hogy klasszikus mesterhármas fűzödik a nevéhez: 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben is Görbicz Anitát szólították, amikor idehaza az év legjobbját jutalmazták.

Mindent egybevetve csak azt mondhatjuk el az eddig besöpört elismerések kapcsán, amit a labdáról: jó kezekben van nála.