Megfojtották az Intert

Mindkét csapat háza táján úgy ítélték meg, hogy nem ezen a mérkőzésen áll vagy bukik a bajnoki cím sorsa, emitt a kiscsapatok ellen megszerzendő pontok fontosságára, amott meg a kiegyensúlyozott teljesítményre hívták fel a figyelmet. Ezzel együtt a milanosok vállát nyomta nagyobb teher, elvégre a rossz idénykezdet folyományaként az újabb vereség hétpontos hátrányt eredményezett volna a legnagyobb riválisnak tartott, bajnoki címvédő Interrel szemben.

„Semmit sem számít az aktuális forma, a kezdő sípszó után más élet kezdődik a pályán, hiszen az ellenfél úgyis kitalál valamit” – vezette fel a milánói csúcsderbit Javier Zanetti, az Inter argentin csillaga.

És tényleg: Carlo Ancelotti, a rázós idényrajtért sokak által felelőssé tett vezetőedző gondolt egyet, és a kritikák kereszttüzében álló Ronaldinhót a kezdőbe jelölte, hadd játsszon együtt Kakával az újabban rendkívül gólveszélyesen futballozó Alexandre Pato mögött. Ronaldinho pedig játszott, igaz, eleinte barcelonai önmagát idézve szórakozott a labdával, ám miután rádöbbent, hogy Olaszországban végképp nincs idő a cifrázásra, stílust váltott. Nem emiatt, de előtte adódott az első nagy helyzet, Kaká bal oldali kevergetése után némi szerencsével felé repült a labda, és mintegy nyolc méterről kapásból a rövid sarkot vette célba – honfitársa, Júlio César azonban bizonyította, kapusból is lehet klasszis Brazíliában. S az Inter? Nos, az első milánói derbijén irányító José Mourinho együttese az első félidőben nem dolgozott, a rivális feltűnően fegyelmezett védekezése miatt nem is dolgozhatott ki ziccert. Jobb volt a Milan, és a félidő hajrájához közeledve ez már az eredményjelzőn is megmutatkozott. Vélhetően a szurkolói hovatartozástól függően ítéltetik meg, hogy a mattot megelőző lépésnél, Ronaldinho indításánál lesről indult-e Kaká a jobb oldalon, a zseniális brazil duó mindenesetre összehozta a gólt: Kaká mértani pontosságú beadására a lehető legjobb ütemben érkezett Ronaldinho, és Cambiasso mellől 11 méterről, magasra felugorva a kapu bal felső sarkába fejelt.

Mikor szerezze meg első milánói gólját, ha nem a nagy derbin?

Válaszút elé került tehát korunk egyik legjobb szakembere, és Mourinho természetesen változtatott. A második játékrész elején lehozta Mancinit meg Materazzit, egyértelmű szándékát kifejezve beküldte a legutóbbi négy városi rangadón három gólt szerző Cruzt, illetve Adrianót, de például az észrevehetetlen Quaresmát a pályán hagyta. Amit úgy is értelmezhetünk, hogy az Inter továbbra is vérszegény a pálya bal oldalán...

Voltaképpen Mourinho húzása is bejött, hiszen a két csatár feltűnésével jelentősen javult a kék-feketék támadójátéka, s a nyomásgyakorlás közepette Ibrahimovic a 71. percben kis híján egyenlített is: az öles léptű svéd futtából, ütemtelenül laposan a bal alsó sarok felé ágyúzott, ám a labda elkerülte a kaput.

Aztán elszakadtak a cérnák. A pályán Burdisso kapta meg második, zuhanyozást érő sárga lapját, majd az idegileg instabil Materazzinak mutatta fel Morganti sporttárs a pirosat (holott „Matrix” ekkor már a kispadon ült), Dejan Sztankovics pedig a biztonság kedvéért egy „magánakció” keretén belül kétszer is jól térden rúgta Kakát.

Összességében viszont az Inter járt rosszabbul, mert az ősi rivális a pályán valósággal megfojtotta a csapatot.