Micsoda mesterhármas!

Még az osztrák hivatalnokokat is megzavarta Ted Sator, aki az első lehetséges alkalommal bevetette a próbajátékon lévő két új hokisát. Johannes Alanen és Juhamatti Yli-Junnila a második, immáron teljes egészében légiósokból álló ötösbe került Ryan Bonni és Blake Forsyth elé, Nathan Martz mellé. De erről a sógorok lemaradtak a hivatalos összeállítás közlésekor, amelyben papíron Martz egyedül vitte a harmadik sor támadószekcióját.

Eleinte nem is volt ebből gond, mert nem a finnek, hanem a jó öreg Palkovics Krisztián sarkallta arra az egyik tudósítót, hogy a „Már megint a

meglepetéscsapat” sóhajtással nyugtázza Volán meccskezdését. A Volán szerezte ugyanis az első találatot, ami után azonban elkezdték kiszórni a mieinket, s egy ilyen alkalommal egyenlített is a Ljubljana: Nik Zupancic az Olimpija szezonbeli első gólját ütötte.

Aztán a másodikat, amikor a fordulás után duplázott. Ám az idei Volán nem kerül a padlóra egy fordítástól! Inkább maga is fordít: Fekete Dániel és YliJunnila tizenkilenc másodpercen belül lőtt kettőt – ekkorra a finn is bekerült a névsorba –, ráadásul mindketten azonos létszám mellett. Ami nem is tetszett a bíróknak, a gólpasszt adó Ocskay Gábor rögtön mehetett a büntetőpadra.

A záró rész is szigorúsággal kezdődött, mindkét oldal gyakorolhatta, milyen, ha csak négy plusz egyen vannak a jégen, ebből viszont az következett, hogy nem változott az állás. A hajrá felé közeledve Ocskay ismét mehetett kényszerű pihenőre, ám a hazaiak nem tudtak egyenlíteni, ezért Mike Posma a kapusát is lehívta, hátha úgy sikerül. Elsőre nem sikerült, Michael Morrison mehetett vissza, majd amikor a Ljubljana visszaszerezte a korongot, megint le. De másodjára is hiába, a Volán kihúzta a hátralévő ötven másodpercet, és sorrendben harmadik bajnoki találkozójátt is megnyerte.

Mondjuk, a forduló előtti, s most már utáni tabellát tekintve, persze ez szinte kötelező győzelem volt…

De fantasztikus!