A honi közegből kilépve

Ha szabad megtudni: mi a gondja?Ha szabad megtudni: mi a gondja?

Úgy tapasztalom, hogy az elmúlt hetekben a sportnapilap másként ítélte meg a Fehérvár teljesítményét, mint én – vágott bele Varga István. – A Bozsikstadionban közepes színvonalú, de a magyar viszonyokat figyelembe véve jó meccset vívtunk a Honvéddal, játékosaim nem futballoztak rosszul, vasárnap mégis azzal szembesültem, hogy Marko Andicsért egy forintot is kár volt kifizetni, hogy Ilija Radovicsot építkezésre kellene küldeni, mert annyira jól rombol, míg Goran Vujovicsról nem derült ki, miért állt futballistának. Zokon vettem és veszem, ha a labdarúgóimat ilyen hangnemben bírálják! Megértem, ha sokaknak szúrja a szemét, hogy a határon túlról érkező labdarúgók a magyar fiatalok elől veszik el a helyet, és bizony nem egy csapatnál másod-, sőt harmadvonalbeli légiósokat alkalmaznak, ugyanakkor kijelenthetem: Fehérváron egyik külföldi sem az utcáról esett be, mindanynyian az együttes hasznára vannak. S garantálom azt is, kizárólag akkor lépnek pályára, ha jobbak magyar társaiknál.

Szívből örülünk, ha így van. Ha a későbbiekben bizonyítják is, hogy erősítést jelentenek, készséggel elismerjük – ám ehhez a szombatinál jobb produkcióra van szükség.

Szerintem megfelelően teljesítettek. Arról nem is beszélve, hogy kiváló a hozzáállásuk. Akadnak szerbek, akiknek rossz a mentalitásuk, akadnak, akiké jó – Marko Andicsék az utóbbiak közé tartoznak. Apropó, Andics: még csak huszonnégy éves, de már játszott a szerb és a belga élvonalban is. S valljuk be, mindkét bajnokság erősebb az NB Inél. Vagy itt van Goran Vujovics: Montenegró U21-es válogatottjának tagjaként múlt kedden nyolcvan percet töltött a gyepen. Kispesten háromszor is helyzetbe került.

Csakhogy mindhármat kihagyta.

Ez a fiatalságával és a fáradtságával magyarázható. De nagyon ügyes fiú, és meglátja, jó néhány gólt rúg majd az idén. Hogy ezt a témát lezárjuk: arra törekszünk, hogy az úgynevezett magyar közegből kilépve tisztességes körülmények között tegyük a dolgunkat, ennek megfelelően a negatívumokat sem söpörjük a szőnyeg alá, ám a szerintem jogtalan támadások ellen mindig védeni fogom csapatomat. Megjegyzem, ha a helyzet úgy kívánja, magam is kritikus vagyok: a Magyar Kupában hiába vertük meg a Tatabányát, a gyenge játék miatt olyan letolást kaptak a srácok, hogy egyesek csak kapkodták a fejüket. Úgy fest, nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy győzelem után sem jár feltétlenül dicséret.

Talán ezért is lehetett hallani arról, hogy mentális problémák voltak az öltözőben.

Amióta átvettem a csapatot, nem találkoztam ilyen jellegű gonddal. Hogy előtte mi volt, azt nem tudom.

A negyedik forduló után ült le a kispadra, azt követően, hogy Mezey György elcsábította a Puskás Ferenc Akadémiáról. Korábban úgy nyilatkozott, nem áll szándékában felnőttcsapatot dirigálni, a szakmai igazgató hívásának mégis engedett. Miért?

Mezey György vasárnap reggel telefonált, és azt kérte, gyorsan döntsek. Délben azzal hívtam vissza, hogy rendben, tegyünk egy próbát. Három érv szólt amellett, hogy otthagyjam a felelősségteljes, szívemnek oly kedves felcsúti munkát. Egy: régóta ismerjük egymást Mezey Györggyel, és ő mindig számíthat rám, én pedig tudom, az ő neve garancia a tökéletes szakmai háttérre. Kettő: egyformán gondolkodunk a futballról. Három: bennem is dolgozik egyfajta hiúság, és mivel már nem tartozom a fiatal trénerek közé, úgy voltam vele, talán ez az utolsó esélyem arra, hogy jelentős eredményt érjek el.

Vagyis hiányzott az első osztályú megbízatás.

Nem mondanám, hogy hiányzott, ám úgy voltam vele: ha olyan helyről keresnek meg, ahol van fantázia a munkában, akkor még egyszer belevágok. Elárulom, Fehérváron kívül az Újpest illett volna még ebbe a kategóriába, hiszen a Megyeri úton lettem élvonalbeli edző, és nem tagadom, a klub még ma is sokat jelent nekem. S ezen a ponton visszakanyarodhatok az elejére: ezért is boszszankodtam amiatt, hogy az Újpest nemrég olyan légiósokat igazolt, akik egyáltalán nem voltak odavalók.

Vigyázzon, a végén még önre haragszanak majd.

Ne féltsen engem, meg tudom védeni magam.

A vezérkar az első négy közé várja a jelenleg kilencedik gárdát. Teljesíthető a várakozás?

Igen. S ezt nem azért állítom, mert amióta én vagyok a Fehérvár edzője, a megszerezhető kilenc pontból hetet gyűjtöttünk be, hanem mert jó a játékosállomány, és rendezett a háttér, azaz minden feltétel adva van a sikeres szerepléshez. Ha otthon játszunk, ha idegenben, nyerni akarunk, és mivel csakis a soron következő mérkőzés jár a fejünkben, jelen pillanatban semmi más nem érdekel, mint hogy pénteken három ponttal gazdagodhatunk az MTK ellen.

Hogyan?

Hogy senkinek se legyen kifogása: jó meccsen jó játékkal.