Megizzadtak az újpestiek

Olybá tűnik, nem csupán a vé delem stabilizálása a legégetőbb probléma Újpesten, hanem a támadójáték hatékonyságán is javítani kell. Az ugyanis mindent elárul a lila-fehérek futballjáról, hogy az NB II-es Vecsés elleni Magyar Kupa-mérkőzés első félidejében a legnagyobb veszélyt az exújpesti, ám Vecsésen játszó Kiskapusi Balázs jelentette saját kapujára (a védő szerencséje, hogy a pechesen megcsúsztatott labdát Kovács Balázs bravúrral hárította). Az újpestiek mentségére csupán az szólhat, hogy Szentes Lázár vezetőedző Kabát Péterre betegség, Rajczi Péterre combizomsérülés, míg Tisza Tiborra csonthártyagyulladás miatt nem számíthatott.

A lila-fehérek gondjait növelte, hogy a 60. percben a bosnyák Josip Cutuk Pápai Zoltán aszszisztens előtt szándékosan hátba rúgta a földön fekvő Dévai Csabát, így piros lapot kapott.

A lilák a héten az MTK-tól szerződtetett Bori Gábor, Pollák Zoltán páros pályára lépésével veszélyesebbé váltak, és emberhátrányban több helyzetet is kialakítottak, mint egyenlő létszámnál, gólt azonban nem szereztek.

A hosszabbításban aztán tovább szaporodhattak Szentes Lázár ősz hajszálai, miután Lukács Bálint 22 méteres lövése után a labda a kapufáról vágódott az újpesti kapuba, ám a vendégek a hosszabbítás hoszszabbításában, a 122. percben Simon Attila révén egyenlítettek, s a tizenegyesrúgásoknál már nem hibáztak a fővárosiak.

A találkozót kiövetően Szentes Lázár meglepően nyugodtan nyilatkozott: „Ha ideges típus lennék, nem ezt a pályát választottam volna. Mindenképpen sikerként könyvelhető el a mérkőzés, mert továbbjutottunk. A találkozónak voltak olyan periódusai, amikor egyesek nem úgy futballoztak, ahogyan megbeszéltük, és ami különösen bosszantó: elemi hibákat követtünk el, rossz volt nézni a játékunkat. Az ellenfél erőnlétileg gyengébb volt, ezért nem tudott élni a létszámfölényével, és bíztam benne, hogy csak rúgunk egy gólt. Sikerült, a tizenegyespárbajt megnyertük, úgyhogy ezért is mondom, hogy a továbbjutás mindenképpen siker.”