Matt ezüst

Ha minden jól megy, a sportolóhoz néhány hónap múlva becsönget a postás. A szokásos dolgokat hozza majd: villanyszámla, banki számlalevél, egy karácsonyi üdvözlőlap keresztanyuéktól és egy helyes kis csomagban egy olimpiai ezüstérem a hozzá tartozó oklevéllel. Emberünk kezet ráz a kézbesítővel, aki a hűvös idő ellenére szépen megtelt lépcsőház tapsorkánja közepette a nyakába akasztja az ezüstöt. Falmelléki szomszéd talán el is szájharmonikázza a Himnuszt, és kézről kézre jár majd egy üveg jó házi jellegű bor is az udvaron a szállingózó hóban.

Az egyetlen baj az, hogy mindez nem Szepes Mária meséjében történik majd a Pöttyös Panni és Kockás Peti nevével fémjelzett Pasaréti Olimpián a Nagyajtai utcában, hanem Pars Krisztiánéknál, Szentgotthárdon játszódhat le valami hasonló. Hősünk négy éve athéni hatodik helyezettből lett ötödik Annus Adrián doppingvétségének „hála”, de ez semmi ahhoz képest, ami – ha igazak a hírek – most történik vele: Ivan Tyihon és Vagyim Gyevjatovszkij eltiltása után negyedikből ezüstérmes lehet.

Ez az ezüst nem csillog majd olyan szépen a vitrinjében. Egy olimpiai második hely nyilván nagy öröm, szép siker, kiemelkedő teljesítmény, nem mellesleg „egészséges” pénzjutalommal jár, nem beszélve az érmeseknek járó életjáradékról – Pars Krisztián éppcsak arról marad le, ami egy sportoló számára talán a legfontosabb: a dicsőségről. Ha tíz év múlva kinyitja a sportlexikont, két sorral feljebb találja majd saját magát, és kis ezüstszínű ikon lesz majd a neve mellett az internetes szócikktárban – sovány vigasz. A felejthetetlen élményt – a „Madárfészket”, a nyolcvanezer nézőt, a vakukat, a kamerákat és a könnyes pillanatokat nem lesz alkalma átélni. Pedig járna neki.

Pars csak azzal vigasztalhatja magát, hogy bizonyos Murofusi Kodzsi még nála is rosszabbul járt. Athénban ezüstérmet ünnepelt arany helyett, most pedig egy bronzzal a nyakában parádézhatott volna, ha nincs Annus Adrián, illetve a két – jelen állás szerint doppingoló – fehérorosz. Egyvalamit azonban ne felejtsünk el: a japán atlétát négy éve hazatértekor ünnepségek, rendezvények sora várta, hogy enyhítsen az elmaradt élmény fájdalmán.
Talán Pars Krisztiánnak is szervezhetne valamit valaki. Valaki, házfelügyelői szintnél magasabb pozícióban.
Hátha örülne neki.