Csődhelyzetben a gyermekfutball?

Simon Tibor sokat tett a Ferencváros utánpótlásáért, amikor 1997-ben életre hívta a Simon Tibor Gyermekfoci-alapítványt. A kezdeményezés célja, hogy a kuratórium szervezte labdarúgótornákon a klub kiválassza a legtehetségesebbeket, töretlen fejlődést biztosítva számukra, illetve segítse a Ferencváros fiatalon elhunyt labdarúgóinak gyerekeit. Az egykori tizenhatszoros válogatott játékos 2002-es halálát követően az alapítvány lendülete töretlen maradt, az országosan hét régióban rendezett tornákon csaknem hatezer fiatalt mozgatott meg, és az egész év során negyven-ötven helyszínen zajló sorozat Üllői úton rendezett döntői is nagy sikert arattak.

„Kétezer-háromban együttműködési szerződést kötöttünk az FTC Zrt.-vel, amelynek két éve csak az alapítvány tud eleget tenni – mondta Mézesné Bán Zsuzsanna, az alapítvány titkára. – A zrt. tartozása mára meghaladja a tízmillió forintot, Berki Krisztián sportigazgatóval többször egyeztettünk a probléma megoldásáról. Megértettük, hogy a klub nehéz helyzetben volt, ezért vállaltuk, hogy a sorban állók közül utolsóként kapjuk meg a pénzünket, és még a kamatokról is lemondtunk.”

A megállapodást minden évben megújították a felek, ám az egyre nehezebb anyagi helyzetbe kerülő Ferencváros a 2006-os szerződésben foglaltakat – a csapat hazai bajnokijaira eladott minden jegyből száz forint az alapítványt illeti – nem tudta teljesíteni. Miután a kuratórium lemondott a 2007 tavaszára járó teljes összegről is, a tartozás kamatok nélküli hat és fél millió forintra csökkent. Erről a Simon Tibor-alapítvány áprilisban állította ki a számlát, de azóta a 92 nap fizetési határidő is letelt.

„Érdeklődésünkre azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a tulajdonosváltáskor a számla a zrt.től átkerült a klubhoz, és ott fizetik ki a tartozást. Menráth István elismerte, tud a számláról, de közölte, nem fizet. Érthetetlen a gazdasági igazgató reagálása, már csak azért is, mert az alapítványnak a zrt.-vel volt jogviszonya, nem pedig a klubbal. Nem szeretnénk bíróságra járni az ügyben, de a pénzünket sem hagyhatjuk veszni.”

Menráth István megkeresésünkre elmondta, az FTC Zrt. 2006 júliusában valóban megújította a megállapodást az alapítvánnyal, ám időközben a klubot az MLSZ kizárta az élvonalból, így a szerződés korábbi formáját tekintve érvényét veszítette. A Ferencváros gazdasági igazgatója ugyanakkor kifizetné a tartozást.

„Miután kétezer-hat nyarán kiderült, a Ferencváros csak az NB II-ben indulhat, megváltoztak a feltételek – közölte Menráth István. – Jogászaink is megerősítettek abban, hogy a szerződésben foglaltak kizárólag az NB I-ben szereplő csapatra érvényesek, a másodosztályban indulóra nem. Ráadásul rengeteg szponzor távozott az Üllői útról, miközben a zrt. tartozása meghaladta a hatszázmillió forintot. A gazdasági törvény pedig úgy rendelkezik, hogy eladósodott részvénytársaságnak tilos anyagi támogatást nyújtania. Mindettől függetlenül a Ferencváros kész tárgyalóasztalhoz ülni, miként azt július huszonkilencedikén is megtette. Erre a napra egyeztettünk időpontot az alapítvány vezetőivel, ám néhány órával a találkozó előtt Mézesné kuratóriumi ülésre hivatkozva visszamondta a találkozót, hozzátéve, néhány napon belül jelentkezik. A titkár asszonnyal személyesen azóta sem találkoztam, pedig a klub érdeke is, hogy az alapítvány hagyományai folytatódjanak.”

Az elmondottakhoz csak annyit: Mézesné Bán Zsuzsanna állítása szerint az FTC Zrt. és az alapítvány 2006. augusztus 7-én írta alá a szóban forgó megállapodást, míg az MLSZ fellebbviteli licencadó testülete július 26án tagadta meg a Ferencváros élvonalbeli indulását.