Nem tart a melegtől

„Bár az utóbbi években sokat versenyeztem afrikai futókkal, és már nem illetődöm meg, ha a hajrában velük kell megküzdenem, a Pekingben pályára lépőkkel bizonyára nem tudom majd tartani a tempót. Ők a legjobbak a hazájukban, és néhány ázsiai indulóval együtt kimagaslanak a mezőnyből. Képesek arra, hogy húsz kör megtétele után több ötvenhét másodperces négyszázat fussanak, amilyenekből én pihenten sem tudok egyet sem. Igaz, ezt még nem próbáltam, de valószínűleg így van. Ezzel azonban nem vagyok egyedül, a többi európai sem lesz veszélyes az afrikaiakra, nem véletlen, hogy a szakemberek azt is számon tartják, ki végez a kontinens képviselői közül a legjobb helyen, melyik fehér bőrű futó a leggyorsabb” – érzékeltette az európai hosszútávfutók nehéz helyzetét a pekingi induló Kálovics Anikó.

Az év első felében Kálovics csak terepen és utcán versenyzett, pályán az isztambuli Európa-kupán rajtolt. Az olimpiára St. Moritzban készült fel, azt követően egy walesi 10 kilométeres viadalon harmadik helyezést ért el, szombaton pedig edzésjelleggel a tatai minimaratonin futott.

„Úgy érzem, jól sikerült a felkészülésem, és már nagyon várom a versenyt. Igaz, nem lesznek ideálisak a körülmények, a nagy meleg és a párás levegő nem a hosszútávfutóknak kedvez. Mégsem tartok már annyira az időjárástól, mint korábban, mert három versenyen is jól bírtam a meleget. Walesben huszonnyolc fok volt, Tatán harminckettő, az isztambuli Európa-kupán pedig négy órakor rendezték a viadalunkat. Nincs semmilyen előre eldöntött taktikám, minden attól függ majd, miként alakul a verseny. Nyilván lesz olyan boly, amelyikkel el tudok menni, aztán csak arra kell figyelnem, hogy minél előrébb kerüljek. Az biztos, hogy ki fogom futni magam.”

A 31 éves atlétának ez lesz a harmadik olimpiája, ezért sokkal nyugodtabban várja a rajtot, mint nyolc évvel ezelőtt. Sydney és Athén idején még valóban a 10 000 méter volt a fő távja, mostanában azonban a maratonira készül. Pekingben mégis pályán rajtol, miként minden olyan maratonista, akinek a rövidebb távon is megvan a nevezési szintje, és nem esélyes a 42 kilométeren pontszerzésre. (Vagy ha igen, később akar nagyot futni, mint az etióp Haile Gebrselassie.) Kálovics nem tölt sok időt a kínai fővárosban, megérkezése után az ötödik napon már versenyez (kicsit tart is attól, hogy ennyi idő elég lesz-e az átállásra), három nappal később pedig máris indul haza.

„Nagyon jó lenne a helyszínen követni az eseményeket, de nekem a verseny után is edzenem kell. Biztosan lesz a környéken park, amelyben körözhetek, de ahhoz, hogy naponta egy órát fussak, másféle terep kell. Az időjárás sem kedvező, ezért ha nem akarom lerombolni azt, amit Sankt Moritzban felépítettem, haza kell jönnöm.”