Magyar invázió a plzeni nyárban

Ekkora létszámban, „szervezett keretek között” legutóbb negyven esztendővel ezelőtt indultak el a honfitársaink Prága irányába. Az azonban valódi invázió volt, míg a mostani csak idézőjeles, s bár azt „baráti segítségnyújtásnak” hívták, a barátságos jelző sokkal inkább illik a mostani akcióra, sőt amíg a „prágai tavasz” szégyenletes végkifejletbe torkollott, főleg a mi szerepünket tekintve, addig a „plzeni nyárra” mindannyian büszkék lehetünk.

„Ehhez hasonlót én még nem láttam” – jelentette ki Chris Wild, az UEFA-torna játékvezetőinek sokat látott angol vezetője, arra utalva, hogy mit műveltek a magyarok a csehországi ifjúsági Európa-bajnokság elődöntője kapcsán: az MLSZ kétezer belépőt vásárolt az UEFAtól (egyenként 50 koronáért, mintegy 500 forintért, s ezek jobbára gazdára is találtak), hogy mindenki, aki veszi a fáradtságot, és kiutazik az olaszok elleni meccsre, ingyen tekinthesse meg a találkozót. Mi több, aki megérkezett Plzenbe, hogy Sisa Tibor ifiválogatottjának szurkoljon, egy emlékpólót is kapott ajándékba a szövetségtől. S ez még nem minden, csaknem kétszáz szurkolónak az utazás sem került pénzbe, mert a Nemzeti Sport a leggyorsabban jelentkező hárombusznyi előfizetőjét kiutaztatta Csehországba.

Olvasóinkat természetesen elkísértük az úton, amelyen mindannyian rögtön hódolhattak is kedvenc tevékenységüknek: a friss Nemzeti Sport várta őket a járművekben, amelyek hajnali hat órakor indultak el Budapestről.

Ez a teljesen szokatlan kiszolgálás döbbentette meg az UEFA – kényelmes, csendes ifi Eb-khez szokott – tisztségviselőit. Na igen, ha a magyar futball normális, a szurkolók igényeit legalább időnként kielégítő eredményekkel szolgálna a felnőttek mezőnyében is, akkor nem fordulna elő ilyen, kívülállóként akár aránytalannak is nevezhető felbuzdulás „csupán” azért, mert egyszer egy korosztályos válogatott bejut a legjobb négy közé az ifjúsági Európa-bajnokságon. Igen ám, de ha egy országban annyira szeretik a futballt, mint minálunk, és olyan gyönyörű hagyománya van egy sportágnak, mint Magyarországon a labdarúgásnak, de annyira kegyetlen a sors a szurkolókkal, mint amilyen velünk volt az elmúlt évtizedekben, akkor bizony vulkánkitörésként hat egyegy valódi, kézzelfogható siker. Mert a mai magyar ifiválogatott szereplése igenis szép eredmény, főként a hazai állapotok és a világban jelenlévő roppant konkurencia tükrében. Hogy egy kicsúszott eredményről van-e szó, amelyet a nagy számok törvénye alapján időnként bárki produkálhat, vagy valódi megújulásról, azt majd az idő eldönti, de történelmi tény, hogy immár huszonnégy éve nem játszott ilyen magas szintű tétmeccset magyar válogatott semmilyen korosztályban.

Ezt ünnepelte szerdán Plzenben a magyar futballcsalád, amelynek sokat bírált és gúnyolt tagjai alighanem a legfrusztráltabb és a sikerre leginkább éhes sportemberek a világon. Végre megint felemelhette fejét a játékos, az edző, a sportvezető, s az egyszerű drukker is, mert szerethető, vagány magyar csapatért sorakozhattak fel azok, akik túl minden bukáson és keserűségen még mindig hinni akarnak abban, hogy lesz még magyar labdarúgás.

A stadion környékén a kocsmákban, az éttermekben mindenütt magyar szót lehetett hallani szerda délután Plzenben, s amikor az NS-buszokról leszálló emberek összeálltak egy közös fotóra az FC Viktoria pályája mellett, sokakból szakadt fel ösztönösen a „Ria! Ria! Hungária!” kiáltás, amely egykor olyan természetesen és ellenállhatatlanul visszhangzott a Keletinél a metróaluljáróban… Felbukkantak a tömegben sportvezetők, meccsen rég nem látott közéleti emberek, de találkoztunk például Szabó Zsolttal, az ismert FIFA-bíróval is, aki ezúttal egyszerű szurkolóként érkezett a munkahelyi szabadsága terhére több játékvezetővel együtt, mert ugyebár ők is annak a sokat szenvedett, de sikerre éhes magyar futballcsaládnak a tagjai…

De az NS szurkolói buszán ott volt például Csongrádi Ferenc, a Videoton legendás UEFA-kupa-ezüstérmes csapatának tagja is, aki jórészt tízéves kisfia, Márk kedvéért kelt fel hajnali négy órakor és indult útnak, hiszen ezt az élményt nem lehetett kihagyni. Márk, aki az utolsó benzinkútnál még az arcát is kifestette nemzeti színekkel, szintén a „Vidiben” futballozik, s az ő kedvence már Németh Krisztián…

A mintegy háromezer néző jó kétharmada magyar volt tehát (a többi jórészt hazai, cseh futballkedvelő), s meg is telt a lelátó fedett oldala a pálya teljes hosszában. A csapat ismét otthon lehetett tehát Csehországban, s az érzést csak fokozta, hogy az MLSZ meghívta a meccsre Kristin Lászlót, a hazai nagyválogatott mérkőzések megszokott műsorközlőjét, s az UEFA hozzájárult, hogy ő is köszöntse a nézőket a hangszórókon keresztül, s kommentálja az érdemleges eseményeket.