Máig felejthetetlen a kép…
Athén, olimpia, női kajak párosok döntője. A hajóban két szőke lány: Kovács Katalin és Janics Natasa. Mögöttük fájó és örömteli pillanatok (ki melyik oldalon élte át), előttük közös álmok, alig több mint másfél percnyi ütközet…
És… remek a németek rajtja, ám kapaszkodik, „tapad” a magyar hajó, amely kétszázötven méter után szinte állva hagyja Birgit Fischeréket. A két magyar lány hatalmas elánnal, óriási győzni akarással menetel az olimpiai cím felé. Közel s távol senki. Senki!
Csak a cél, amelyen győztesként halad át egységük. Kovács előreborul a hajóban, Janics hátulról fröcsköli: „Megvan, Kati!” Igen! Megvan! Megszületett az álompáros.
2005 és 2006. A nagy menetelés évei. A Kovács, Janics páros fergeteges, szenzációs, utolérhetetlen. Minden távon, minden világversenyen. Jó érzés visszalapozni az újságokat, újra átböngészni a híreket, újra átélni a nagy diadalokat.
Aztán Janics Natasának a szegedi világbajnokság sikere utáni félmondatán megakad a tekintet. „Győzelemkor mindig sok barátja van az embernek, de nem ez a mérvadó. Élete mélypontján tapasztalja meg az ember, kire számíthat.”
Az élet mélypontja nem is sokat váratott magára: 2007-ben Janics egy edzésen összevitatkozott edzőjével, Fábiánné Rozsnyói Katalinnal, amelynek szakítás lett a vége. Ez a válás azt is eredményezte, hogy felbomlott a világverő páros. Kovács kényszerűségből csak egyesben és a négyes tagjaként járta sikeresen tovább az útját, míg a történtek után érthetően sokáig indiszponált Janicsnak a válogatók után maradt a 200 egyes világ- és Európa-bajnoki címe…
Ennyi? Így kell ennek lenni? Így múlik el a „világ dicsősége”? A válaszra egészen 2008 tavaszáig kellett várni. A történet ezerszer „lerágott”, ám a lényeg: egyeztetések, viták, csaták, szópárbajok után az idén tavasszal Szolnokon ismét vízre bocsátotta hajóját a Kovács, Janics páros.
„Élete mélypontján tapasztalja meg az ember, hogy kire számíthat” – mondta két évvel korábban Janics, aki mellé a szövetség közbenjárásának köszönhetően letette voksát Kovács Katalin. S nem nosztalgikusan, a közösen megélt csaták emléke miatt, nem pusztán baráti alapon, hanem a sikeres jövő érdekében.
„Sosem voltam híve annak, hogy baráti érzések alapján álljon össze az egység. Sosem preferáltam mint társat csak azért valakit, mert jóban voltam vele. A sportban mindig az eredményesség az elsőrendű szempont a számomra, ezt vallottam akkor is, amikor azért küzdöttem, hogy Natasával ismét egy hajóba ülhessek” – mondta Kovács Katalin, aki ugyanakkor elismeri: az Athén előtti feszültség már a múlté, az egykori ellentétek már réges-régen elsimultak közöttük. Igazi, megbízható társai lettek egymásnak a hajóban.
Mondhatjuk azt is, az elmúlt egy esztendő szópárbajai során, a profizmus jegyében állt ki Kovács Katalin Janics Natasa mellett. Ám ez a kiállás, no és az azt követő feszültségek idővel odáig vezettek, hogy Kovács elhagyta edzőjét, Fábiánné Rozsnyói Katalint, s korábbi csoportját. Tette mindezt annak érdekében, hogy nyugodt körülmények között, Sári Nándor irányításával immáron párosban is megfelelő szakmai felügyelet mellett készülhessen fel a válogatókra, s azt követően a pekingi olimpiára.
S itt ki is tennénk a pontot. Ennyit a múltról, jöjjön a jelen s a jövő, amely a páros számára akár olyan fényes is lehet, mint 2004, 2005 és 2006 volt.
„Tudom, hogy képesek vagyunk a jó eredményre – magyarázta Kovács. – Már az első pillanatban éreztem. Akkor, amikor durván kétéves kihagyás után Szolnokon vízre tettük a hajónkat. Ismerős volt az érzés, ismerősek voltak a mozdulatok. Pontosan erre volt szükségem, és az sem szegte kedvemet, hogy kikaptunk a szegedi Világkupán. Ennyi kihagyás után, néhány közös edzést követően érthetően nem az volt életünk versenye.”
Hogy Pekingben az következik?
A lányok hisznek benne, hogy igen. Mi másért forszírozták volna, hogy ismét együtt küzdjenek?!
Az elmúlt hetek edzéseredményei pedig azt bizonyítják, jó úton haladnak, az idény elején a harmadik számú egyes versenyzőnek számító Janics Natasa rengeteget erősödött, amire >>>