Sikeres szerbátültetés

A déli térség labdarúgóira jellemző hozzáállásuk miatt hozták őket Kecskemétre, ami gyümölcsöző lehet az újoncnál: Tomiszlav Szivics kecskeméti vezetőedző öt, a korábbi Jugoszláviából származó játékossal frissítette fel keretét, kimondottan azért, hogy tovább erősödjön a szemlélet a csapatnál, amelyet érkezése óta mindenkitől megkövetel A szakvezető a megalkuvást nem tűrő, bátor támadófutballra esküszik, amellyel könynyen azonosulnak a gyerekkoruk óta erre nevelt játékosok.

„Becsülik, tisztelik ezek a labdarúgók az ellenfelet, de számukra teljesen mindegy, hogy a Barcelona, a Real Madrid vagy egy kiscsapat az ellenfél – ismertette a nyáron érkezők egyik legfőbb tulajdonságát a légiósokat gardírozó Szabó Zoltán, Tomiszlav Szivics másodedzője. – Ha papíron erősebb csapat a rivális, tudják, hogy aki szembekerül velük a pályán, jobb futballista, mint ők. Ennek ellenére annyira »felszívják« magukat a találkozóra, hogy mentálisan ők kerekednek felül, és sokszor így képesek eltüntetni a szakadékot, amely köztük és a jobb képességű labdarúgók között van.”

A keret megerősítésében legalább akkora szerepe van az immár menedzserként dolgozó, korábban többek között a Ferencvárosban és a Honvédban is futballozó Szabó Tibornak, mint Tomiszlav Szivicsnek. A játékosügynök Filipovics Vladan mellett dolgozik, és minden hiányposztra sikerült minőségi labdarúgót szerződtetnie: a kecskeméti stáb mindenesetre a legutóbb a bosnyák élvonalbeli Zrinjski csapatától érkező kapusnak, Romeo Mitrovicnak és a belső védő posztján számításba vehető, Ciprusról szerződtetett Goran Grkinicsnek örül a leginkább.

„Noha a magyar bajnokság színvonala jobb, mint a bosnyák élvonalé, biztos, hogy rutinommal a csapat javára leszek – mondta a 28 éves Romeo Mitrovic. – Védtem UEFA-kupa-meccsen és BLselejtezőben, s tapasztalatomat hasznosítani akarom a magyar pályákon is. A szláv országokban mindig nagy hangsúlyt fektettek a kapusok képzésére, és ebből szerencsére én sem maradtam ki.”

A kapus persze titkon abban bízik, hogy Magyarország csak egy állomás lesz a pályafutásában, és idővel neves európai csapathoz kerülhet. Goran Grkinics is kitűnne a magyar mezőnyből – a hírek szerint hangja garantáltan hallható lesz a meccseken.

„Szerbiában a belső védőnek kötelessége irányítani a társakat, hangos szóval segíteni a többieket – így a hátvéd. – Én emellett az akciók szervezéséből is szeretem kivenni a részemet, olykor fellépek a támadásokhoz. Nem állítom, hogy a szerb futballista keményebb, vagy jobb a hozzáállása, mint a magyaré, de tény, nekünk felesleges elmagyarázni, hogy az esélyesebb rivális ellen is győzelmi szándékkal lépjünk pályára. Ezt gyerekként belénk nevelték.”

Kérdés, hogyan tud ütőképes, az élvonalban is bármelyik riválisra veszélyes csapatot összegyúrni a magyar és a külföldi játékosokból Tomiszlav Szivics edző.

S egyáltalán, egészséges-e ennyi légióst alkalmazni?

„Nálam nem számít, ki honnan érkezett, csak az érdekel, hogy fogadja el az én sajátos szemléletemet – formált véleményt az edző. – A nyelvi nehézségeken is túltesszük magunkat, bár olykor összezavarodom, amikor három nyelven adok utasítást... Akiket szerződtetünk, erősítést jelentenek, s kifejezetten olyan labdarúgókat hoztunk, akik beleillenek a játékunkba. Az ősztől sem változik a taktikánk, nekimegyünk mindenkinek, főleg otthon próbáljuk meg ráerőltetni akaratunkat az ellenfélre. Olyan csapat lesz a Kecskemét, amelyen nem lehet látni, ki külföldi a pályán lévők közül, s ki nem. Megígérhetem: mindenki becsülettel, elszántan küzd majd.”