Valamennyi megyei I. osztályú bajnokságot figyelembe véve a Simaság SE a legeredményesebb csapat, a Vas megyei együttes a két döntetlenje mellett huszonnyolcszor nyert. Ráadásul a tavaszi idényben valamennyi mérkőzésén három pontot szerzett, és a 123–20-as gólkülönbség is imponáló.
A dicsőség múlandó – a csapat a bajnokság végén megszűnt.
Így aztán Molnár Károly edző újabb költözés előtt áll, és vélhetően hét játékosa is vele tart. Azok a labdarúgók, akik egy évvel korábban a Simasághoz is követték a 44 esztendős szakembert, amikor úgy döntöttek, távoznak az NB III-ban szereplő Büktől.
„Az előző szezon végén az új névadó szponzornak nagyra törő tervei voltak a büki csapattal, amelyeket nem tartottam teljesíthetőnek, és szakmai kérdésekben sem értettünk egyet – mondta Molnár Károly. – Ezért döntöttünk úgy, hogy továbbállunk. Felvettük a kapcsolatot a simasági vezetőkkel, akik egy helyi vállalkozó segítségével korrekt ajánlatot tettek.”
Az edző és a játékosok sem tagadják, hogy a megyei I. osztály viszonyaihoz mérten jelentős premizálásban részesültek – cserébe a csapatnak meg kellett nyernie a bajnokságot.
Csakhogy a tavaszi idény közben beütött a krach, a tehetős vállalkozó nem tudta tovább finanszírozni az együttest. Megcsappant az apanázs, a helyi önkormányzat által adott 900 ezer forint nem volt elegendő arra, hogy egész évben garantálja a működéshez szükséges feltételeket, ám a játékosok már csak becsületből sem hagyták, hogy a veretlenségük odavesszen. Pedig az ellenfelek többsége örült volna, ha a Simaság csak egyszer is vereséggel hagyja el a pályát. Érthető, hiszen mindig mindenhol a legjobb legyőzése számít a legnagyobb diadalnak.
Esetünkben azonban ez nem ennyire egyszerű. A környéken csak vándorcirkusznak csúfolt labdarúgókat amúgy sem szerették túlságosan, mondván: a Simaság előnyösebb helyzetben van az NB III-ból verbuvált játékosokkal.
Molnár Károly „zsoldosait” persze cseppet sem érdekelte, hogy szimpatikusak-e az ellenfeleknek vagy sem. Ráadásul az ellenszenvet növelhették azzal, hogy mérkőzésenként átlagban négy gólt szereztek, de nem úszták meg ilyen olcsón a vásárosmiskeiek (11–1), illetve az egyaránt 7–0-s vereséget szenvedő Vasvár, Nádasd, Magyarszecsőd hármas. A simaságiak tehát becsülettel hajtottak még akkor is, amikor már semmiféle juttatást nem kaptak, majd az évad végén lehúzták a rolót, a helyi szurkolókkal elköltötték a búcsúvacsorát, miközben néhány irigykedő kárörvendőn dörzsölhette a tenyerét.
De az nevet, aki utoljára nevet.
Vagyis korai még a Vas megyei I. osztályban szereplő csapatok öröme. A Simasági SE labdarúgócsapatától ugyan megszabadultak, ám Molnár Károlytól és játékosaitól nem. Az összetartó „brigád” ugyanis a napokban megállapodott Babati Zoltánnal, a Körmendi FC elnökével, illetve a héttagú elnökséggel. Talán mondani sem kell, a helyiek azért szerződtették a játékosokat, hogy megnyerjék a bajnokságot, és jövőre az NB III-ban indulhassanak.
A vándorcirkusz továbbállt, és nem zárható ki, hogy újabb kasszasikere lesz.