Mindig vannak vesztesek

Vágjunk a közepébe! Lezárult a válogatási sorozat, amelyről a parton mindenkinek megvan a véleménye pró és kontra. Ön szerint mennyire lehet korrektnek tekinteni a végeredményt?Vágjunk a közepébe! Lezárult a válogatási sorozat, amelyről a parton mindenkinek megvan a véleménye pró és kontra. Ön szerint mennyire lehet korrektnek tekinteni a végeredményt?

Abszolút korrektnek kell tekinteni, minden indulói hely, minden kérdés a vízen dőlt el – mondja Angyal Zoltán szövetségi kapitány. – Valamennyi válogató tisztességes körülmények között zajlott, szerencsére nem befolyásolták időjárási tényezők, a versenyzők teljesítették az előzetesen lefektetett válogatási elveket, és a jövő szempontjából fontos, hogy mindegyik számban, amelyben két válogató alapján döntöttünk, olyan versenyzők vívták ki az indulási jogot, akik mindkét versenyt megnyerték. Mindössze a férfi négyes volt kivétel, hiszen ott két szétlövés döntött a csapat összetételéről. Meglepte, hogy – ha úgy vesszük – teljes földindulást hozott a női szakágban a válogató?

Ekkora felfordulásra nem számítottam. Én előzetesen azért küzdöttem, hogy a Kovács, Janics páros megkapja a lehetőséget a válogatásra, hogy vízen dönthessék el, ott van-e a helyük a pekingi olimpián. A történetet talán már mindenki ismeri hazánkban, ekkora ellenállásra, ekkora feszültségre és ilyen robbanásra szerintem senki sem számított.

Gondolom, ilyen nehéz periódus még nem volt a pályája során.

Dehogynem! Athén előtt is hasonló volt a szituáció, csak akkor az egyes és a páros indulás kapcsán éltünk meg nagy csatákat. Akkor felrúgtam a válogatási elveket, mondván: Janics Natasa kapja meg a duplázás lehetőségét az olimpián. Az élet ezt a döntésemet igazolta.

Most nincs önben félsz a döntéseivel kapcsolatban?

Nincs. Nyugodt vagyok, tiszta a lelkiismeretem az edzőkkel és a versenyzőkkel szemben is. A sport attól is szép, hogy vannak győztesek és vesztesek. Számomra a legnehezebb helyzetet a férfi kajak négyes ezer méterének csatározásai hozták, hiszen a kvótaszámból adódó kényszer miatt kellett döntést hoznom. Szakmai szempontok alapján megtettem a javaslatomat, amelyet az elnökség az igazságosságot szem előtt tartva felülírt. Ebben a szituációban vesztettem el barátokat, kaptam éles kritikát, de azt hiszem, mindenki számára világos, hogy ez a pozíció ezzel jár.

Az éles kritikák, a feszültségek végigkísérték az esztendejét. Nem fordult meg a fejében, hogy bedobja a törülközőt?

Nem vagyok törülköződobálós típus. Ez mindössze egyszer fordult elő a pályám során, tavaly a Világkupa előtt, pontosan a Janics–Kovácspárosügy kapcsán. De az elnökség megerősített a posztomon, bizalmat szavazott nekem az olimpiai felkészülésre. Nem tagadom, engem is megviseltek az elmúlt időszak eseményei, megszenvedtem a magamét, voltak keserves és felemelő pillanatai ennek a periódusnak, de mint már korábban mondtam, ez a pozíciómmal együtt jár.

Sokan féltik a csapatot attól, hogy ezek a feszültségek visszaüthetnek Pekingben. Ön miként látja?

Ez lesz az ötödik olimpiám, elég sok csatát megéltem már, elég sok tapasztalatot szereztem. Véleményem szerint ezeknek a feszültségeknek semmi közük sem lesz a pekingi eredményekhez. Ha például Kovács Katalin elveszíti az egyes döntőjét Wagner-Augustinnal szemben, az nem azért lesz, mert már nem Fábiánnéval edz, hanem azért, mert volt egy jobb versenyző nála. Ha kudarcok adódnak, szinte biztos, hogy néhányan az edzőváltás számlájára írják majd, pedig pusztán csak arról lesz szó, hogy léteznek nálunk jobbak. Ilyen egyszerű a sport. De ez csak egy példa, természetesen nem kívánom magunkat leírni. Sőt...

Ez a sőt jól hangzik. Elárulná, mit vár a csapattól?

Elvben öt-hat nyerési esélyünk van. Vajda Attila ezer méteren, a Kozmann, Kolonics páros valamelyik távon, a Kammerer, Kucsera duó ezer méteren, női egyesben Kovács Katalin, no és a női páros vagy a négyes valamelyike aranyérem esélyes. Ám csoda lenne, ha ezek a számok mind bejönnének Pekingben. Ha három aranyat nyerünk, fantasztikus teljesítményként értékelném, ha kettőt, az jó szereplés lenne, ha csak egyet, szomorúak lennénk... Egyet azonban biztosan állíthatok: versenyzőink tisztességgel, becsülettel felkészülnek az olimpiára, tudásuk legjavát adják majd, és hamarosan elérkezik az az idő is, amikor megtudjuk, ez mire elegendő.