Csak nyugalmat kért

Mit jelent Sisa Tibornak az U19-es válogatott? És mit jelent a csapatnak Sisa Tibor?Mit jelent Sisa Tibornak az U19-es válogatott? És mit jelent a csapatnak Sisa Tibor?

Az utóbbi kérdésre a játékosok tudnának felelni – válaszolja nevetve (hogyan máshogyan?) Sisa Tibor. – Úgy hiszem, pontosan érzik, hogy bármit mondok, teszek, azzal nekik akarok jót, őket akarom segíteni. Hiszek bennük, ezért is hívtam meg őket a keretbe… Sőt ha mondhatom, szeretem is őket, de ezt ne tudják meg. Különben is, ha azt tenném be a csapatba, akit a legjobban szeretek, a fiam vagy a feleségem lenne a csatár. Vagy legalábbis a söprögető… Szóval inkább partnerüknek tekintem magam, akit bármikor hívhatnak, ha bajuk van – ha elhagyta őket a kedvesük, egyest kaptak a suliban, kispadra kerültek a klubjukban, vagy csak fáj a bokájuk. Rám számíthatnak. És amikor beszélek hozzájuk, a szemükön látom, hogy odafigyelnek arra, így tudom, én is számíthatok rájuk. Két találkozás között hetente kétszer-háromszor is felhívom őket, vagyis állandó a kapcsolat. Hogy nekem mit jelent a csapat? Legyen elég annyi, hogy szakmailag és anyagilag is igen kecsegtető ajánlatot utasítottam vissza azért, hogy én készítsem fel őket az Európa-bajnokságra. Nem azért, mert más nem tudná jobban: de két-három héttel egy ilyen esemény előtt a srácoknak máshoz alkalmazkodni… Mindenképpen törést okozott volna.

Nem akarok ünneprontó lenni, de ahogy a mondás tartja, a magyar ember két dolgot nem tud elviselni: a sikert és a kudarcot.

Picike győzelem után is sokan hajlamosak elrugaszkodni a talajtól, ráadásul a sikernek sok gazdája van, míg a vereség mindig árva marad. Önök megváltoztak az Európa-bajnoki nyolcas döntőbe jutástól?

Remélem, nem, ha úgy látja, igen, szóljon rám azonnal! Ha arra kíváncsi, nem kértem autót, lakást, csak annyit, hogy nyugodt körülmények között, önállóan dolgozzunk. A nyugalom rendkívül fontos. Örülök, hogy a média is ennyit foglalkozik velünk, de nem szabad elfelejteni: ezek a srácok már nem gyerekek, de még nem is felnőttek, még minden előttük van. Vigyázni kell rájuk. Hogy ki a siker gazdája? Sokan dolgoztak azért, hogy ezek a fiúk ide eljussanak. Ez hosszú folyamat, és a játékosok augusztustól már U20-as korosztálynak számítanak. Ha a csapat kijut a jövő évi világbajnokságra – adja az ég! –, és egy másik edzővel meg is nyeri, tőlem bizonyosan nem hallja, hogy az én érdemem. Ez ugyanis, bármily fellengzősen is hangzik, nem az én együttesem, hanem az országé.

Ahogy mondta, még nem egészen felnőttek. Nyilván máshogy kell kezelni őket, mint egy vérbeli profi nagycsapatot. Mi a különbség?

Nemcsak egy gól, akár rúgott, akár kapott, hanem egy rossz passz is megváltoztathatja a mérkőzés képét, és fel kell ismerni azokat a jeleket, amelyek arra utalnak: meccs közben rossz irányb a indulunk,

valami nem stimmel – vagyis az edzőnek sokkal jobban kell koncentrálnia, mint a „nagyoknál”. Ezek a srácok hajlamosak a lehető legnagyobb elánnal belevetni magukat a küzdelembe, pedig néha nem árt az óvatosság.

És már nem gyerekek. Gyakorló pedagógusként nyilván fontos önnek, hogy még alakulóban lévő jellemeket formálhat, és nem új önnek ez a fajta felelősség.

Fantasztikus érzés, amikor az ember húsz-huszonöt tizennyolc-tizenkilenc évesnek beszél, és isszák a szavait. Aki tanár, tudja, miről beszélek. A hitelesség, a bizalom, a tisztelet döntő tényező, és nekem is számít, ha egy játékosom, akivel tíz éve dolgoztam, azt mondja nekem: Tibi bá, emlékszem, amit javasolt annak idején, manapság is eszembe jut, és befolyásol egy-egy döntés előtt! Amit mondok a srácoknak, az átvitt értelemben egyfajta táptalaj, amelybe kapaszkodhatnak útjuk során. Szeretem a vidámságot, szeretek nevetni, és tudom, hogy sokan amolyan jótékony Mikulásként tekintenek rám, holott makacs palóc gyerek vagyok, aki tudja, mit csinál, és nem enged az elveiből. Tudta például, hogy van nálunk tiltott szó?

Miért? Van ilyen?

Van, és most ki is mondta.

Tiltott szó az „ilyen”?

Nem. A tiltott szavunk a „miért?”. Ez nem létezik. Ne értse félre: a kutyaszánon is egy ember irányít, senki sem kérdezi, miért arra megyünk. Mindenki elmondhatja a véleményét, de ha enyém a felelősség, akkor én döntök. Korrektnek és igazságosnak gondolom magam, és azt szoktam mondani: csend, rend, fegyelem, ebből jön a figyelem, abból meg az értelem, a végeredmény a győzelem. Nálunk nincs olyan, hogy „miért rúgunk kapura?”, meg „miért öt kört futunk?”. Ez a szó azonnal húsz fekvőtámasz. Persze a srácok tudják, hogy – mint mondtam – minden pillanatban őket akarom szolgálni.