És elpattant egy húr...

A hétvégén lezárult válogatási fo lyamat rezüméje: a versenyek megfellebbezhetetlenül bebizonyították, hogy idehaza egyesben Kovács Katalin, párosban Kovács és Janics Natasa, négyesben a Kovács, Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Janics alkotta egység a leggyorsabb. Bár az elnökség csak pénteken dönt végérvényesen az olimpiai csapat összetételéről, Angyal már nyilvánosan letette a garast a három, fent említett egység mellett.

Így hát azok számára, akik a végsőkig kitartottak Fábiánné mellett – Benedek Dalma, Paksy Tímea, Patyi Melinda, Fazekas Krisztina, Keresztesi Alexandra, Medveczky Erika –, befejeződött a szezon. S nagyon úgy néz ki, a mesteredzőnőnek is.

„Tizenhat év, a barcelonai játékok óta most először nincs dolgom az olimpia előtti utolsó hónapban. Máskor ez az időszak a lázas készülődés, a finomhangolás időszaka volt – most nyugodtan pihenhetek férjemmel, lányommal, unokámmal és a három kutyámmal a szolnoki Holt-Tisza partján épített víkendházunk kertjében. A házat egyébként pontosan azért építettük ide, hogy a lehető legközelebb éljünk az edzőpályához” – tűnődött el a

65 éves szakember.

Aki nem ismeri Fábiánnét, azt is hihetné, a sziklaszilárd edzőt nosztalgikus, netán melankolikus hangulat kerítette hatalmába.

„Ne higgye senki sem, hogy összeroppantam volna, nem szorulok rá senki sajnálatára, még véletlenül sincs világvége hangulatom. Szép az idő, s most már itt edzenek Sári Nándor vezetésével Kovács Katalinék is” – oszlat el minden esetleges félreértést.

Ez kapóra is jöhet, hiszen – amint azt a Magyar Távirati Irodának, s kedden reggel a Napkeltének is nyilatkozta Baráth Etele – a szövetség elnöke számít Fábiánnéra a női csapat olimpiai felkészítésében Sári segítőjeként.

„Most hallom magától, hogy állítólag Sárinak segítenék, őszintén szólva hajmeresztőnek tartom az ötletet, miként azt is, hogy ezt úgy jelentik be, hogy előtte nem beszélték meg velem. Már az is éppen eléggé kiverte nálam a biztosítékot, amikor megérkezett ide, a szolnoki Holt-Tiszára a női válogatott, sebaj, majd elutazom a Balatonra. Egyébként még engem is meglepett, hogy milyen sokan szólítanak meg az utcán, a minap egy szolnoki üzletben egy férfi hosszú percekig ecsetelte, mennyire megsértett engem a szövetség. Azt kérdezte: miért bántanak?”

Fábiánné, aki a korábbi években, amikor tanítványai ipari mennyiségben szállították a világbajnoki aranyérmeket, pedzegette már, hogy visszavonulna, talán most úgy érzi, elég volt, nincs értelme a további munkának.

„Dehogy érzem úgy! Vannak még terveim, akár gyakorlati, akár elméleti szakemberként is. Nem adom fel olyan könnyen, azt hiszem, az edzőként elért négy olimpiai arany- és az egyéb érmek, no meg a megszámlálhatatlan világ- és Európa-bajnoki medália feljogosít erre. Harmincegy éve dolgozom edzőként, csak nőkkel, szerintem ezek az évek duplán számítanak. Sokan azt mondják, kiszámíthatatlan, rapszodikus a természetem, de egy biztos: mindig egyenes ember voltam.”

Egyenes, ugyanakkor olykor makacs, és nagyon, de nagyon szigorú. Vagy mégsem?

„Szigorú voltam, de hogy brutális lettem volna, azt nem állítanám. Egyes újságírók leírták, hogy janicsáriskolát vezetek, de ebben a janicsáriskolában teljes szabadságot élveztek a lányok, ha vége volt az edzésnek, mindenki azt csinált, oda mehetett, amit és ahová akart.”

Vajon milyen érzésekkel figyeli majd Fábiánné a pekingi női kajakversenyeket? S ami legalább ilyen érdekes: honnan? A Holt-Tisza-parti, a balatoni vagy a budapesti otthonuk televíziókészülékén, esetleg a Peking melletti Sunji evezős- és kajak-kenu pálya lelátójáról?

„Ezt is most hallom magától, hogy Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke meghívott Pekingbe, akár lesz versenyzőm az olimpián, akár nem. Most még nem tudom, elfogadom-e az invitálást, gondolkodnom kell, annyira friss a hír, ám legszívesebben átadnám a lehetőséget annak a két lánynak, Benedek Dalmának és Paksy Tímeának, akik ezt megérdemelnék. Azt viszont sértőnek érzem, hogy egyáltalán feltételezi is bárki, hogy ne szurkolnék Kovács Katiéknak. Persze hogy szurkolok, és abban is biztos vagyok, hogy Kati megnyeri az egyest. Olyan jól felkészítettem őt, az 1995 óta elvégzett közös munka a garanciája az ő győzelmének. A páros és a négyes sikerében már nem vagyok annyira biztos, de ott sem rosszak az esélyeink.”

A Fábiánné, Kovács Katalin edző, versenyző kettőst sokáig olyan elválaszthatatlannak éreztük, mint bokszban a Szántó Imre, Kovács István duót, vagy annak idején a legendás tornászedzőt, Vigh Lászlót és kétszeres olimpiai bajnok tanítványát, Magyar Zoltánt.

„Ez a tizenhárom együtt töltött év nem múlt el bennem sem nyomtalanul, Kati versenyzői nagysága megkérdőjelezhetetlen, az emberi oldalt most hagyjuk. Különben már nem is izgatnak a történtek, Katit kitöröltem az életemből, bennem elpattant egy húr. Érdekes, visszagondolva bizonyos tavalyi, tavalyelőtti mondataira, a közelmúltban történtek fényében kezd összeállni a kép. Meggyőződésem, hogy gondosan kidolgozott szövetségi forgatókönyv szerint történt a csapatom szétverése. A tavasszal, a milánói Európa-bajnokság idején Sári Nándor egyik este virágos jókedvében már tett célzásokat arra, hogy Kovács Kati el fog hagyni, de én akkor csak legyintettem. Pedig tudat alatt éreztem, hogy valami készülőben van. Az sem véletlen, hogy egyedül én nem mentem el a csapatomból az olimpiai ruhapróbára...”

Ha a Fábiánné, Kovács Katalin kapcsolat idillikusnak tűnt, akkor mit mondjunk a hasonlóan erős egyéniség, a kétszeres olimpiai bajnok Janics Natasa és Kati néni már-már anya-lánya viszonyáról? Hiszen a palánkai lány jó ideig ott is lakott az edzőnő családjánál.

„Natasával nincs semmi bajom, ő mindig is karakán, szókimondó szerbiai lány volt, nem köntörfalazott, amikor rájött, hogy nem bírja fizikailag azt a kiképzést, amit az én csoportomban kapott, tavaly nyár elején otthagyta a Tisza-parti edzőtábort. Neki másmilyen a keringési rendszere, mint például Katinak, nehezebben regenerálódik, hosszabb pihenőkkel, dacára annak, hogy fiatalabb. Ismétlem, semmi problémám nincs azzal, hogy bedobta a törülközőt, egyenesen, gerinces módon cselekedett. Ugyanezt már nem mondhatom el Katiról. Különben az sem igaz, hogy én minden követ megmozgattam volna Natasa válogatottból való kirekesztése érdekében. Nem vagyok önmagam és a magyar kajak-kenu sport ellensége. Azt viszont én találtam ki, hogy a negyedik beülőben kapjon helyet a négyesben, s mit tesz isten, azóta is ott ül, mert az elképzelés bevált.”

Bevált, miként Fábiánné úgyszólván valamennyi edzői húzása az évtizedek során. Ám hogy az utóbbi hetek, hónapok történései kit igazolnak – az edzőnőt vagy hűtlen tanítványait –, arra augusztus 24-ig várnunk kell.