Papp Krisztina újra a régi

A 2006-os Világkupán az Euró pa-válogatottban pályára lépő futó az idény végén úgy vélte, eljött az ideje a több éve halogatott mandulaműtétnek. Ám a várakozástól eltérően az operáció után nehezen talált magára, két hónap sem volt elég arra, hogy visszazökkenjen a régi kerékvágásba. Apróbb sérülések is hátráltatták felkészülését, s ez elég volt ahhoz, hogy ne sikerüljön a szabadtéri idénye.

„Nehéz volt feldolgoznom, hogy nem megy úgy az edzés és a versenyzés, mint korábban – emlékezett vissza a keserves napokra Papp. – Korábban az egyik év munkája zökkenőmentesen épült az előzőére, s az edzőmmel nem volt tapasztalatunk arról, hogy ennek megszakadásakor az én esetemben mi a teendő. Több év kihagyás után magaslati edzőtáborba mentünk, de úgy tűnik, nem a megfelelő időben jöttünk le, s az universiadén, Bangkokban fel kellett adnom a versenyt. A magaslaton végzett munka hatása azonban később jelentkezett, az ősszel a Nike-félmaratonin egyéni csúcsot futottam. A félmaratoni világbajnokságon ezt a rekordomat még egy perccel túlszárnyaltam, így megtudtuk, miként hat rám a magaslat.”

Az idény befejeztével az UTE versenyzője bizakodva várta az olimpiai felkészülést, azt hitte, nem lesz akadálya az előírt edzésmunka elvégzésének. Novemberben azonban elkeseredetten vette tudomásul, hogy korábbi pajzsmirigybetegsége kiújult.

„Fedett pályán csak nyűglődtem, de a tavasszal már látszott, hogy kezdek rendbe jönni. Ennek ellenére még nagyon labilis voltam, egyik nap teljesen kimerültem, másnap meg pörögtem. Áprilisban a tízezer méteres Európa-kupán ismét rosszul szerepeltem, újra feladtam a versenyt.”

Viszont meggyógyult. Újabb magaslati edzőtábor következett, ahonnan május elején tért haza.

„Nem az olimpiai szint teljesítése lebegett a szemem előtt, futni akartam, élvezni a versenyeket, mint korábban. Hiányzott az az életforma, amelyet azelőtt megszoktam. Tavaly sok versenyből kimaradtam, úgy véltem, ha most ismét belerázódom a küzdelembe, az eredmény sem marad el. Ostravában elsősorban azt szerettem volna bizonyítani magamnak, hogy képes vagyok lefutni a tízezer métert. Az, hogy olimpiai B-szintet is teljesítettem, önbizalmat adott. A pekingi indulás jogát azonban nem vívtam ki, mivel az olimpián Kálovics Anikó rajtol tízezer méteren. Jerezben aztán ez is sikerült, ötezer méteren elért eredményemmel csapattag lettem, pedig még ez a futás sem volt tökéletes. Kissé lassan kezdtünk, maradt még bennem, remélem, a következő versenyek egyikén megjavítom egyéni legjobbamat.”

Hogy Csoma Ferenc tanítványa legközelebb hol rajtol, még nem tudja, de az már biztosnak tűnik, hogy július 11-én a római Golden League-viadalon ismét a legjobbak között indul. Ezt követően már nem versenyez, csak az olimpiára készül.