,,Kenu egyes ötszáz méteren a Magyar Köztársaság bajnoka: Foltán László!” A Széchenyi István Evezős és Kajak-kenu Pályán ezúttal nem a sportág legendájának, a moszkvai olimpia bajnokának, idősb Foltán Lászlónak akasztották a nyakába az aranyérmet, hanem fiának. Nota bene: a papa volt az, aki átadta a medáliát a dobogó tetején meghatottan tébláboló srácnak…
Aztán vasárnap a kétszázas döntők után megismétlődött a jelenet, s kétszeres felnőtt egyéni bajnokként térhetett haza Szegedről a „történelmi” név viselője.
Az olimpiai válogatás szempontjából ugyan már nem volt jelentősége az országos bajnokságon aratott győzelmeknek, Vajda Attila, a szegediek mindkét egyesben olimpikon kenusa rajthoz sem állt, de azért a magyar bajnoki címnek – ebben a sportágban – önmagában is óriási a presztízse.
,,De még mennyire, főleg, hogy ez életem első felnőtt bajnoki aranyérme, sőt egyéniben korábban még semmilyen bajnokságot sem nyertem – mosolyodott el a Domino-Honvéd 24 éves versenyzője, Szabó Attila tanítványa, aki azért nem ismeretlen a nemzetközi vizeken: az idén bronzérmes volt az Eb-n 200 egyéniben. „Csak azt sajnálom, hogy az eredetileg lefektetett válogatási elvekkel szemben a magyar bajnokság már nem minősített az olimpiára. A tavasszal még nem voltam formában, most kezdett összeállni a mozgásom – végtére is a mi sportágunkban mindig a nyár végén rendezik a világversenyeket –, habár külön tényleg nem készültem a bajnokságra. Úgy tetszik, lazán kell venni, nem szabad idegeskedni, görcsölni, s akkor sikerül.”
Foltánék – sem az apa, sem a fiú – sohasem tartoztak a mindenkori szövetség kegyeltjei közé, de készülnek rendületlenül.
„Szüleim összekuporgatott pedagógusi fizetésükből fedezték a téli brazíliai edzőtáborom költségeit, tény, az eddigi eredményeim nem is jogosítottak volna fel a központi támogatásra. A mostani siker erőt ad a folytatáshoz, s bár London még messze van, most már a 2012es olimpia lebeg célként a szemem előtt” – árulta el a fiatal kenus.
Amióta Szabó „Torony” tavaly átvette a „kis” Foltán edzéseinek irányítását Ludasi Róberttől, ugrásszerűen javult a honvédos kenus, akivel most madarat lehetne fogatni.
„Torival, ahogy mi, versenyzők becézzük, nagyon egymásra találtunk, az ő edzésmódszerei kimondottan fekszenek nekem. Nem tudom, folytattam volna-e, ha most nem győzök, így viszont alig várom az alapozást!”