A tervek megvannak, de hol a csapatuk…?

Zajlanak a tárgyalások, a szabadon igazolható játékosokért megy a harc, a szerződéssel bíró, de „fantáziadús” futballistákat esetleg kivásárolná egy-egy érdeklődő – játékosok jönnekmennek, a legtöbb klubnál érzékelhető a mozgás, hol kisebb, hol nagyobb mértékben, csak…

Csak a Fradinál nagy a csend. A klubért aggódók, mások szerint a „rosszakarók”, a „károgók” szerint túlságosan is nagy. A kívülállók azt érzékelik: megjött az évek óta megváltóként várt befektető, aki az első tender viszszautasítása után kihátrált, majd a szurkolói szimpátiatüntetés miatt (is) maradt, és végül elnyerte a lehetőséget, hogy hasznosítsa az ingatlant, és üzemeltesse a futballcsapatot működtető gazdasági társaságot.

Most megoldódik minden, gondolhatták a szurkolók, lesz pénz, jó csapat, az ígérgetésben nem kevesen már a Bajnokok Ligájáig merészkedtek, miközben az NB II-ből sem sikerült feljutni (sőt még a semmire sem jó ezüstérmet sem tudta a csapat megszerezni, tavaly „csak” a Nyíregyháza, az idén a Kecskemét és a Szolnok is maga mögé utasította a huszonnyolcszoros bajnokot). Szóval a zöld-fehérek mellett még kitartók azt remélték: eljött az idő, hogy beinduljon az élet az Üllői úton, jó játékosok egész serege adja egymásnak a kilincset, naponta röppennek fel a klubot az élvonalba segítő, potenciális gólkirályok nevei.

De nem röppen fel semmi.

Sőt még a véleményét gyakorta sarkosan megfogalmazó Varga Zoltán, a klub egykori legendás játékosa, olimpiai bajnoka, később edzője egy televíziós interjúban is azt mondta: neki kívülről úgy fest, az angol befektetőnek a Ferencváros megvásárlásánál inkább a sokat emlegetett hat plusz két hektáros terület volt igazán vonzó, pénzügyileg kecsegtető befektetés, maga a futball nem érdekes Kevin McCabe és cége számára. A felvetés elgondolkodtató, hiszen a csapat építése ügyében valóban nagy a csend, ellenben már lehetett olvasni arról, hogy az Albert-stadiont néhány száz méterrel odébb költöztetik.

Ganczer Gábor, a klubnál dolgozó új kommunikációs vezető ezt „igazi magyaros fantazmagóriának” nevezte, mondván: a klub új igazgatótanácsában öt angol szakember kapott helyet, a csapatot működtető zrt. elnöke Terry Robinson, a vezetőedző Bobby Davison lett – ha az angolokat nem érdekelné a futball, a Kevin McCabe-csoporthoz tartozók közül senki sem vállalt volna szerepet, hagyták volna, hogy úgymond „akárki” vezesse a klubot és a csapat szakmai munkáját. Az pedig, hogy az Üllői úton csend honol, korántsem jelenti azt, hogy ne történne semmi; meglehet, a fontos kérdések nem Magyarországon dőlnek el, miközben az itthoniak szponzorok keresésével foglalkoznak (már elkészültek a tervek, hogy a zöld-fehéreket öltöztető sportszergyártó cég saját boltot nyisson a stadion területén, ez bevett módi a nyugati profi kluboknál – idetartozik, hogy már kész a csapat új meze, sőt megvan az elképzelés a jövő évi dresszre is, amely azért különleges, mert akkor lesz a klub 110 éves).

Bobby Davison Angliában, Terry Robinson Brazíliában töltötte az előző napokat, éppen azért, hogy tárgyalásokat folytasson a csapat megerősítéséről. A klub szerint tekintettel arra, hogy az augusztus 9-i rajtig még napokon, heteken keresztül lehet tesztelni a próbajátékra érkezőket, semmivel sincsenek elkésve, bármit érzékel is a kívülálló.

A hírek szerint egyre-másra készülnek a tervek az új stadionról, és ez is azt bizonyítja, hogy az angol befektető igenis erős futballt akar felépíteni. Folyamatosan törleszti a klub felhalmozta adósságokat, és ez a feladat nem oldható meg egyik percről a másikra: legalább 250 hitelező áll sorban a sokáig az elsivatagosodástól fenyegetett Fradi-pénztár ablakánál.

Ez eddig rendben is lenne, de hát a csapat…

Azt is építgetni kellene már…