„Történelmi nap a mai: az orosz futball fővárosa immár nem Moszkva, hanem Szentpétervár” – harsogta Alekszej Miller, miután a Zenit tavaly megnyerte az orosz bajnokságot. Említett úriemberrel nem tanácsos rosszban lenni, tekintettel arra, hogy ő a világ legnagyobb kőolaj- és földgázkitermelő cége, a Gazprom vezérigazgatója. S hogy mi köze van egy ilyen befolyásos embernek a futballhoz? Nos, nagyon is sok.
A jelentős nemzetközi szurkolótáborral büszkélkedő, igaz, négy évvel ezelőtt még sehol sem jegyzett FK Zenitnél 2005 decemberében ugyanis éppen az óriáscég szerzett többségi tulajdont, 27.9 millió eurót letéve az asztalra. Ezután teljesen nyilvánvaló, hogy az elöljárók kivétel nélkül közeli kapcsolatban állnak az olajjal és a földgázzal: a klub mindenhatója, Szergej Furszenko éppenséggel a Gazprom leányvállalataként működő Lentranszgaz elnöke volt korábban, míg a csapat egyik legnagyobb szurkolója Dmitrij Medvegyev megválasztott államfő, Vlagyimir Putyin leköszönő elnök utóda és jobbkeze, a Gazprom igazgatótanácsának az elnöke.
Nagyhatalmú urak felderíthetetlen kapcsolatokkal – viszont telis-tele ambícióval.
Furszenko ars poeticája követendő példa: „Sohasem szerettem harmadik lenni, de még második sem. Mindig a legjobbra törekszem, a lehető legmagasabbra teszem a mércét – és ezt várom el a Zenittől is. Hiszen minden feltétel adva van ahhoz, hogy hosszú távon az orosz bajnokság egyeduralkodói legyünk, sőt ahhoz is, hogy Európa három legjobb futballcsapata között emlegessék a miénket.”
Utóbbi tagmondatot nem árt komolyan venni.
A Zenit tavaly 38.6 millió eurót költhetett a csapat megerősítésére (az ukrán válogatott Anatolij Timoscsukért állítólag gázzal fizettek a Sahtar Donecknek), az idén pedig 63.5 millió áll a neves és elismert holland edző, Dick Advocaat rendelkezésére hasonló célra. A Gazprom ráadásul új, 65 ezer férőhelyes stadion felépítését tervezi, és ígéretet tett arra, hogy állja a klub esetleges pluszkiadásait is.
A vezetők nem titkoltan olyan rendszer kiépítését tervezik, mint a Chelsea-nél (ahol a szintén orosz Roman Abramovics a tulajdonos), azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a Zenitnél több hazai futballista kap szerepet, mint a londoniaknál, gondoljunk csak az UEFA-kupa legeredményesebb játékosára, Pavel Pogrebnjakra, vagy a maga kétmillió eurós évi fizetésével ligarekorder Andrej Arsavinra. Advocaat együttesében cseh, szlovák, dél-koreai, holland, belga, török, sőt a River Plate-nél pallérozódó Alejandro Domínguez személyében argentin futballista is kergeti a labdát, vagyis megdőlni látszik az a tétel, hogy külföldről érkező labdarúgó hamar ráun az oroszországi életre.
„Szentpétervár a legszebb nyugati városok hangulatát idézi – mondta például Nicolas Lombaerts, a Zenit belga hátvédje. – Bevallom
őszintén, az első megkeresés után nem akartam ide igazolni, ám miután a saját szememmel láttam a várost, nem volt kérdés, hogy aláírom a szerződést. Tíz éve nyilván sanyarú lett volna a sorsom, most egyáltalán nem az. Mindent megkaphatok, amit csak akarok, csapattársaimhoz hasonlóan tisztességes fizetést, gyakorlatilag aranyéletem van. Csak a jó kis hazai majonéz hiányzik.”
A Zenitnek meg az első európai klubtrófeája, amelyet jövő szerdán az UEFA-kupa döntőjében be is gyűjthet – aztán következhet az első igazán nagy teszt: orosz bajnokként BL-szereplés Európa futballóriásai között.