A gólkirály büszkesége

„Te, valahol azt írták, hogy a Godó lett a gólkirály a vébén. Jó, mi?”

Hiú, hát persze, hogy hiú. Ő, Palkovics Krisztián hat góllal főszerepet vállalt a magyar jégkorong-válogatott szapporói hőstettéből, tőle ugyan senki se vegye el a legeredményesebb csatárnak járó címet. A büszke címet, mert bizony veszettül büszke rá. Ki ne értené?

„Ennyi idővel a világbajnokság után is a föld felett jár. Őrülten boldog, hogy valóra vált sportpályafutása egyik nagy álma. Olyan, mint egy kisgyerek, egy édes kisgyerek” – jellemzi őt Adrienn, kedves felesége, akivel nagyon vigyáznak egymásra. Volt, hogy támadták a kapcsolatukat (a csinos hölgy a tragikusan elhunyt futballista, Fehér Miklós menyasszonya volt), de egymás kezét fogva átvészelték a nehéz időszakot. A boldogság hátán lovagolva mindketten sikeres emberként szemlélik a világot – „Palkó” a Cukiszamu Arénában a mámoros ünneplést követően rögvest a felesége számát tárcsázta, mondani sem kell, szavak nélkül, szófoszlányokkal is megvolt köztük az összhang…

Szóval a gólkirály. A gólkirály, akit a hazaérkezés tiszteletére rendezett kisstadionbeli köszöntőn a legjobban ostromolt a média, a tömeg – Adrienn csillogó szemekkel, tőle mintegy húsz méterre nézte urát. Az ölelésre negyven percet kellett várnia. „Nyilatkozzon csak, aztán később nem adom” – mondta mosolyogva. És Krisztián, hokis szokáshoz híven, minden érdeklődő kívánságát maradéktalanul teljesítette. Profi mivoltára egy jellemző adalék: korábban nem tartozott a jó nyilatkozók közé (hadart, elharapta a szavakat), tudatos munkával, tanulással, odafigyeléssel aztán szépen lassan ezen a téren is „eladta” magát.

Tv-bemondónak ugyan még nem állhatna, de minek is állna, amikor neki a jégen a helye?! Lapunk „Hónap sportolója” rovatának sajátossága miatt a hónap (év?) csapatának egyik legjobbját emeltük ki. Nyilván nehéz volna vitatkozni azzal is, ha a világbajnokság pontkirályát, Ladányi Balázst (2 gól+7 gólpassz) vagy legjobb hatékonysággal védő kapusát, Szuper Leventét (94 százalék) nevezzük április legjobbjának – talán az egész szezonban, így az osztrák ligában is parádézó Palkovics Krisztián sem tenné. Mert – miképpen ő is fogalmazott – a csapategység diadala volt az A-csoport kiharcolása.

Mindazonáltal lehetetlenség (és nem is kell!) elmenni a 33. életévében járó csatár libabőrt előidéző parádés teljesítménye mellett. Hiszen milyen gólt lőtt például az ukránok ellen? Lehet azt elfelejteni? Egy védő, még egy, még egy, majd még egy, és a kapus – őrület, ahogy megbabonázta őket!

„Őszintén? Amikor elindultam, magam sem hittem volna, hogy így átgázolok rajtuk” – emlékezik vissza a felejthetetlen jelenetsorra Székesfehérvár egyik büszkesége.

„Palkó? Népszerűsége leírhatatlan, Csicsóval együtt a fehérvári hoki koronázott királya!” – mondta még a (visszafogott) bajnoki ünneplés estéjén Pesti Zoltán, az Alba Volán volt játékosa és a csapatot külföldre is elkísérő törzsszurkolója, megfogalmazva a Raktár utcai jégcsarnokba járó szurkolók egyöntetű álláspontját. Nehéz volna vele (velük) vitába szállni.

Palkovics Krisztián 1982-ben, hétesztendősen az Alba Volánnál dolgozó édesanyja révén került kapcsolatba a hokival, az (iker)sztori, azt hiszem, már minden sportbarát előtt ismert: rögtön az első edzésen ifjabb Ocskay Gábor mellé került. Néhány kilométerrel odébb, Dunaújvárosban Ladányi Balázs, Tokaji Viktor, Szélig Viktor és a többiek ismerkedtek e csodálatos sportág alapjaival – az aranygeneráció első szárnypróbálgatásai voltak ezek. Az ifjak tehetsége szemet szúrt – még jó! – a szakembereknek is, a nagyobb odafigyelés következményeként évről évre sokat fejlődött Fehérvár „kincsestriója”. Triója, hiszen az Ocskay, Palkovics kettős Zalavári Miklóssal egy sorban jelentette a magyar jégkorong felemelkedésének egyik zálogát – az ifjak 18-19 évesen is sok borsot törtek a nagyok orra alá. Palkovics 1993-ban megkapta a legjobb ifjúsági játékosnak járó Leveles-kupát (1992-ben a tíz évvel ezelőtt váratlanul visszavonuló Zalavári volt a kitüntetett – ez is jelezte a trió erejét), 18 esztendősen már a felnőttválogatottban szerepelt, és Szapporóig az összes vb-n magára ölthette a nemzeti mezt. Eddig összesen 189-szer!

„Te, szerinted meddig jutok?” – kérdezi ártatlan szemekkel. Hiú a fiatalember, na! És – mint a jelenkori hokisok alapvetően – végtelenül szeretetre méltó.