A Vasas meccslabdája

Mondják, jó támadójátékkal meccseket, jó védekezéssel meg bajnokságot lehet nyerni. Nos, a Vasas duplázásra készül

– minden tekintetben. Az újabb győzelem ugyanis magával hozná a bajnoki címet is, amely ráadásul a címvédést jelentené, elvégre egy esztendővel ezelőtt is a piros-kékek pezsgőztek a Komjádiban.

A jelenlegi helyzet kialakulásában jókora szerepet játszott a védekezések változása: ahogy a Vasas elhárítása egyre hatékonyabb lett, az Eger bekkelése úgy kezdett szétcsúszni, legalábbis látszólag. Ráadásul a piros-kékek kapusa, Nagy Viktor is jobban takar, mint a döntő elején, odaát pedig még az sem elég, hogy a szintén válogatott Szécsi Zoltán védi a kaput. Ám amilyen szilárdnak tűnik a címvédő védekezése, olyan teljesítményjavító hatással bírhat a védekezőkre a kétszeres olimpiai bajnok akár egyetlen jól irányzott mondattal – hiszen láttunk már ilyesmire példát az athéni fináléban.

„Azért nem mindig elég egy olyan kiszólás, mint az olimpiai döntőben – mondta Szécsi csütörtök délután egy igazi majális háttérzajában. – Ráadásul aki múltkor nagyon nagy butaságot követett el az úgyis tudja magáról, hogy hibázott, akkor meg minek szóljak? Most már azonban a becsületünkért kell játszanunk, nekimegyünk a Vasasnak, aztán meglátjuk, mi lesz. A két társaság között nincsen akkora különbség, mint ahogy most tűnhet, a két keret képessége nagyjából egálban van.”

Jobb a hangulat a másik oldalon, amit táplál a tény, hogy a döntő első meccsének tizenegy kapott gólja után kétszer is a sok pólókapus által mágikus számnak tartott hét kapott góllal zárt a Vasas. Ennek nem kis részben Nagy Viktor javuló produkciója az oka – aminek csalhatatlan jele a piros-kék szurkolótábor egyre sűrűsödő „nagyviktorozása”.

Tekintve, hogy a finálé döntő szakaszához érkezik, már nemcsak az ünnepelt mesterlövészek, hanem a piros sapkások is abszolút főszereplők lehetnek – ha már egyszer bajnokságot nyerni jó védekezéssel lehet.