Sir Alex Ferguson sokszor, sok helyen elmondta már, hogy a jövő Manchester Unitedjét építi, ennek jegyében a jelenlegi keretben már csak hat olyan futballista szerepel, aki már a kilencvenes években is az MU tagja volt. A Gary Neville, Wes Brown, Ryan Giggs, Paul Scholes, John O’Shea, Mikael Silvestre hatosból az első négy már a legutóbbi, az 1999-es BL-győzelem idején is a „vörös ördögök” alkalmazásában állt, ugyanakkor az utóbbi időben már egyre gyakrabban az „újak” mögé szorulnak. Ez például góljaik számán is lemérhető, az évad során mindössze ötször (a hatos az elmúlt évtizedben egyszer sem zárt ilyen kevés góllal) voltak eredményesek (Giggs háromszor, Scholes és Brown egyszer-egyszer), miközben a United összesen már több mint száz gólnál tart.
Legutóbb Brown szerzett gólt közülük, március 23-án a Liverpool ellen, azóta a 15 manchesteri gólon olyan futballisták osztoztak, akik 2003 (!) után csatlakoztak az MU-hoz. Pedig Sir Alex Ferguson egyszer sem alakította át gyökeresen a keretét!
Ennek megfelelően a BLelődöntő visszavágóján a többség azt várta, hogy majd Cristiano Ronaldo (38 gól), a végül kimaradó Wayne Rooney (18), esetleg Carlos Tévez (18) lövi Moszkva felé a Unitedet, ehhez képest egy régi „gárdista” juttatta kilenc év után ismét fináléba a kétszeres győztest. Ráadásul Paul Scholes ezzel megadta magának az esélyt, hogy életében először döntőt játsszon, hiszen 1999-ben a Bayern München elleni csodálatos feltámadást eltiltása miatt a Camp Nou lelátójáról nézte végig.
Most viszont a 14. percben eleresztett bombájával megváltotta jegyét a moszkvai döntőre, mert már régóta bírja Ferguson ígéretét: ha a Manchester finalista lesz, Scholesnak ott a helye a kezdők között, ráadásul nem csupán érdemeire való tekintettel. Az idén nem lőtte sorozatban a gólokat (augusztus 15. óta a mostani volt az első…), az európai kupaporondon csaknem két éve „csendben” volt (legutóbb az FC Köbenhavnt „kínálta meg”, még 2006. október 17-én), most viszont nyomatékosan „szót kért”. Ez pedig azt jelentette, hogy Spanyolország (2000, Real Madrid–Valencia) és Olaszország (2003, Milan– Juventus) után Anglia is elmondhatja magáról, hogy belharccá tette a BL-döntőt. Már csak az a kérdés, hogy az MU a Chelsea-vel nyit a Premier League után még egy frontot, esetleg a Liverpoollal vív klaszszikus derbit.