Szemmérték

Aki valaha is dolgozott sportújságnál, esetleg politikai napilap sportrovatában, netán a televízióban – pláne sportcsatornánál –, annak örök fejtörést okoz, okozott, hogy vajon mely sportágak felkarolásával tudná piacképesebbé tenni az általa előállított terméket.

Ez persze fordítva is működik: mivel a mai világban a sportágak bevételei jelentős mértékben függnek attól, hogy mekkora médiafelületet – virtuálist vagy valóságost – kapnak, valamenynyi szakszövetség korifeusai meg vannak győződve az általuk vezetett sportág fontosságáról. És nap mint nap nehezményezik – többnyire informális, ritkábban hivatalos formában –, miért nem jelennek meg többoldalas tudósítások, elemzések sportáguk kontinenseket lázban tartó eseményeiről.

Márpedig olyan jelenségekről vitakozunk többé-kevésbé minden kézzelfogható eredmény, a konszenzusra jutás mákszemnyi esélye nélkül, amelyek nagyon is számszerűsíthető, konkrétan felmérhető fogyasztói szokásokat tükröznek.

Mégiscsak magyarok vagyunk...

Misur Tamás, a Sport Televízió programigazgatója kapásból vágja rá a választ, amikor a csaknem egy évtizedes múltra visszatekintő sportcsatorna nézettségi rekordjáról érdeklődünk.

„2007. szeptember tizenkettedikén durván egymillió-kétszázezren kapcsolódtak be az Isztambulban játszott Törökország–Magyarország Európa-bajnoki selejtező labdarúgó-mérkőzés közvetítésébe. Nem ennyien nézték végig a három nullás török győzelemmel végződő öszszecsapást, de ennyien időztek el néhány perc erejéig a Sport1-en a szóban forgó idősávban.”

Ezek szerint a foci listavezető, és ezen belül is a magyar. Vagy tévednénk?

„Dehogy, sőt olyannyira lényeges a magyar vonatkozás, hogy például egy West Bromwich Albion–Crystal Palace meccsnek – amikor még Király Gábor védte a londoniak kapuját – nagyobb vagy legalább akkora volt a nézettsége, mint a Manchester United–Arsenal rangadónak. De rengetegen nézik a magyar NB IIes bajnoki meccseket is, többen, mint az európai topligák találkozóit. Leszűrhetjük a következtetést: fontos, hogy foci legyen, de legalább olyan fontos a magyar vonatkozás...”

És mi a helyzet a sportvilág „maradékával”, mindennel, ami nem foci?

„A profi boksz hihetetlenül népszerű, a Valujev–Csagajev nehézsúlyú vébécímmeccs nézettsége megközelítette az egymilliót, és még a harmadik, negyedik ismétlés is százezreket vonzott a képernyők elé. A többi labdajáték közül a kézilabda emelkedik ki, az atlétikának – Golden League, vb – és a tenisznek néhány tízezres tábora van. A tengerentúli sportok királya az amerikai foci, az NFL, de sokan kíváncsiak az NHL meccseire is. Némileg meglepő az NBA iránt megnyilvánuló csekély érdeklődés – persze az amerikai sportoknál ne feledkezzünk meg a szerencsétlen, többnyire kora hajnali időpontokról. Végezetül említsük meg a pókert, a Korda-jelenséget: húsz- és negyvenezer között van a kártyajáték nézettsége, ami nem kiugró, de még mindig veri az NBA-t. Igaz, lecsengőben van a pókerláz...”

A „királyinál” a BL a király

Schulek Csaba, a Magyar Televízió sportfőszerkesztője szerint mindegy, milyen futballmeccset adnak, csak a Bajnokok Ligájában játsszák...

„A BL a húzóágazat. Sokáig azt hittük, mindenképpen slágermeccseket kell megcsípnünk, aztán kiderült, csak az a lényeg, hogy a legrangosabb sorozatba tartozó mérkőzést sugározzunk. Az embereket maga a foci, a márkás foci érdekli, a többi szinte lényegtelen. Egy jó BL-összecsapás másfélkétmillió nézőt is vonzhat, de a valóságban ez sokkal több, mert ma már r e n getegen követik sportkocsmákban a meccseket, egy-egy képernyő előtt több tucat szurkoló is sörözhet. Apropó: kimutatták, hogy a meccsközvetítések hatalmas mértékben megnövelték néhány vendéglátóhely bevételét...”

Eddig semmi meglepő, no, de a továbbiakban!

„A második helyen a gyorsaságimotoros-vébé futamai állnak. Bizony, a Talma-effektus! Az elmúlt idény utolsó futamát a százhuszonöt köbcentiben, amikor Talmácsi Gábor világbajnok lett, több mint egymillióan látták! Pedig a futamok időpontja – vasárnap délelőtt – nem a legszerencsésebb. Ezután következik a kézilabda, ezért is sajnáljuk, hogy a Viasat3, azaz a konkurencia elhalászta a BL-meccsek sugárzási jogát – kétszer annyit kínáltak, mint mi. A kosár- és vízilabda iránti érdeklődés meglepően alacsony, kivéve a pólóválogatott meccseit. A többi sportág – például az egykor népszerű műkorcsolya – nézettsége elhanyagolható. A teniszé – amikor Szávay Ági játszik – eget verő!”

Talma, Talma, Talma...

Szabó Gábor, az Eurosport magyar igazgatója – mivel sportcsatornájuk, ahogyan ő fogalmaz, fociban nem túl erős – a gyorsaságimotoros-vb-t és aküzdősportokat emeli ki.

„Talmácsi nagyon népszerű, s rengetegen nézik a K1-et és a profi bokszot is. Ha Szávay teniszezik, óriási a nézettségünk, amúgy a sportág nem ragadja meg a publikumot – persze ha Roger Federer és Rafael Nadal vívja a Roland Garros döntőjét, nem hagyja hidegen a rajongókat.”

Az internet világa egyre jobban kitárulkozik az átlagmagyar előtt is – Egerszegi Balázs, az origo sportszerkesztőségének vezetője meglepő tendenciára mutat rá.

„Érdekes, de csökkent a külföldi futball vonzereje, úgy látszik, az emberek egy kissé megcsömörlöttek attól, hogy egy hét alatt háromszor is megmérkőzik egymással az Arsenal és a Liverpool. Túl sok a csúcsfoci, nehéz meghökkenteni a nézőt – és az internetezőt is. A filmsorozat címével élve: Nem kell mindig kaviár...”

Amúgy a trendek ugyanazok, mint másutt: Talma és Szávay a cybertérben is tarol, ha pedig itt az olimpia, akkor sportágtól függetlenül az öt karika hatása alá kerül a publikum.