A szegedi futballért aggódók tüntetést szerveztek. Mintegy száz-százötven idős és fiatal, közöttük nem kevés lány labdával a kezében haladt az Ultras Szeged drapéria mögött.
Elterjedt ugyanis a hír: az SZVSE eladja a Szeviép-cégcsoportnak a pályáját, és ez a cég lehet az önkormányzati tulajdonban lévő SZEOL-stadion új tulajdonosa. A Szeviép a Tisza Volánban is vezető szerepet töltött be, de nemrég a DVTKban kapott lehetőséget, s az edzőt, Vágó Attilát és három játékost (Honma Kazuót, Szélpál Tamást és Vida Gergőt) magával is vitt Borsodba, másik három talentummal pedig előszerződést kötöttek a miskolciak. Az SZVSE stadionja értékes ingatlan: a közelben bevásárlóközpontok üzemelnek, és nincs messze a várost nemrégiben elérő M5-ös autópálya egyik szegedi lehajtója (a hírek szerint egy, a nemzetközi piacon jól ismert bútorüzlet nyílik majd a focipálya helyén).
Nógrádi Tibor, az Együtt a Szegedi Labdarúgásért Mozgalom vezetője szerint az a legnagyobb veszély, hogy nem marad futballpálya önkormányzati tulajdonban, és egyetlen műfüves pályán kellene edzenie a Tisza Volán és az SZVSE összes szakosztályának, a hírek szerint még öltözni sem tudnak a gyerekek. S ha már a gyerekeket említettük: noha számottevő futball évek óta nincs a városban, tehetségek továbbra is születtek erre: Szabics Imre, Hrepka Ádám, Laczkó Zsolt neve jól ismert a szurkolók előtt.
A mozgalom vezetője szerint igaza van azoknak, akik szerint egy csaknem kétszázezer lakosú megyeszékhelynek minimum egy másodosztályú futballcsapatot el kell tartania.
Szegednél kisebb, kevésbé fejlett infrastruktúrájú, működő tőkével rendelkező
városok is sokkal előrébb tartanak e tekintetben. Elég csak végignézni az első és másodosztályú csapatok névsorán… Csakhogy ez piaci kérdés, senki sem akadályozza meg, hogy nemzetközi szintű futball legyen a városban – csupán pénzt kellene találni rá. Ahogy egy pénzügyi szakértő mondta: ő nem bánná, ha Real Madrid-szintű csapat játszana minden héten a városban, csak „…nincs senki a városban, aki ezt kifizesse. Lehet tüntetni a futballért, de senki sem akadályozza, hogy legyen. Ez piaci kérdés.”
Nógrádi Tibor ez ügyben fontosnak tartotta leszögezni: noha a labdarúgás a mindenük, nagyon örülnek a Pick-Szeged kézilabdacsapata sikereinek, sokan ugyanis azt mondják: a tőkeerős szponzorokért folyó versenyben a kézisek, sőt a bajnokságban a legjobb négy közé jutó vízipólósok is megelőzték a futballistákat, akikre imigyen már nem maradt elég pénz. Mert ha pénz lenne, futball is lenne – ezt mindenki tudja. De a sportágak közötti rangsorolást elutasítják a foci barátai, mondván: nem más kárára szeretnének minőségi labdarúgást, a futballnak önmagában piacképesnek kellene lennie.
„A futball útjában állt a tőkének” – mondta a tüntetés főszervezője, hozzátéve: ők nem pénzt akarnak, csak normális körülményeket azoknak a gyerekeknek, akiket még elcsábítana ez a sportág. „Minden szakember azt mondja, van annyi tehetség, hogy ha itt tudnánk tartani őket, öt éven belül elérhető lenne az élvonal. De ha a gyerekeknek nem lesz hol játszaniuk, és nincs elfogadható szintű felnőttcsapat, végleg meghalhat a szegedi futball – ez ellen tiltakoztunk” – fogalmazott Nógrádi Tibor.
Ujhelyi István, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium államtitkára, szegedi országgyűlési képviselő közismerten nagy sportrajongó – szerinte semmi ok az aggodalomra.
„Az, hogy egy ekkora városban ennyi ember ment el a tüntetésre, számomra jól jelzi, hogy a többség pontosan látja, itt politikai cécóról van szó – véli az
államtitkár. – A jobboldalhoz kötődő fiatalok keltik a feszültséget. Aki ismer engem, tudhatja, hogy támogatom a sportot, lehet szó új miskolci uszodáról vagy épülő debreceni sportcsarnokról. Szegeden élek, senki sem gondolhatja, hogy asszisztálnék ahhoz, hogy éppen itt a sport bármilyen hátrányt szenvedjen. Hogy mást ne mondjak: az én gyerekeim is itt sportolnának… A konkrét ügyről azt mondhatom, az önkormányzattal összhangban azon dolgozunk, hogy folyamatosan fejlesszük a sportot, a tömeg- és versenysportot ugyanúgy, ahogy az utánpótlást. A kézilabdacsapat bajnok lett, fejlődik a póló, a női kosárlabda, ugyanakkor tény, a futball sajnos nincs jó helyzetben. Van két romos stadion, amely labdarúgásra gyakorlatilag alkalmatlan, az egyik, az SZVSE létesítménye valóban frekventált helyen fekszik, kihasználatlanul. Ingatlanspekulációról akkor beszélhetnénk, ha a pályát ellenérték nélkül adnák el. Itt azonban a befolyó összegből 2009 őszére elkészülhet egy sport- és rendezvénycsarnok, amely új otthona lehet a kéziseknek, lehet benne koncerteket, konferenciákat tartani, másrészt modern uszoda épül. A pénz nem tűnik el… A SZEOL stadionjának fejlesztésére pályázni lehetett: felújítják az atlétikai pályát, a főlelátón műanyag székek lesznek, a kiszolgáló helyiségek, öltözők, tusolók megújulnak, modernizálódik a létesítmény! Másrészt megvannak a tervek egy hamarosan beinduló futballakadémiáról, a gyerekeknek lesz hol fejlődniük, szóval, igenis lesz futball Szegeden!”