Fájó sebek itt is, ott is

Hogy van Kovács Róbert?

A Vasas játékosa a végletekig kiélezett szerda esti csata harmadik negyedében a Domino kétszeres olimpiai bajnokától, Molnár Tamástól kapott akkora ütést, hogy a zuglói Uzsokikórházban kellett éjszaka öszszevarrni a jobb szeme alatt a bőrt – „megúszta” ennyivel.

„Kicsit kába vagyok, kaptam tetanuszinjekciót is, ez a csütörtök a pihenésé – mondta a 30 éves fiatalember. – Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az orvosok engedélyezik a fináléban a játékot. Lefújják a sebet egy speciális sprayvel, amely lakkréteget képez, így ugorhatok majd a medencébe. Ez a lényeg, mert nem tudtam volna elviselni, ha nem lehetek ott a társak között, hiszen csak most következik az igazi haddelhadd!”

Na de mi történt a Kőér utcában? Kovács Róbert szerint nem volt előzménye a bekapott ütésnek: „Az igaz, hogy az első mérkőzésen én kaptam egyet tőle, majd miután nem szeretek senkinek sem az adósa maradni, a másodikon én adtam neki, de úgy tűnt, ennyivel lezártuk. Ehhez képest alaposan meglepett az öklöse a visszaúszás közben. Mindazonáltal azt mondanám, ilyen feszült találkozón akár ez is benne lehet a játékban, csak akkor legalább a lefújás után illene néhány szót váltani. Sajnálom, hogy Molnár Tamás elfelejtett elnézést kérni…”

Molnár Tamás viszont azt sajnálhatja, hogy csapata nem jutott a döntőbe. És hogy a negyedik negyedben a felhergelt állapotban, leragasztott sebbel visszatérő Kovács Róbert 9–9-nél épp mellőle dobta a végül mindent eldöntő találatot. A „megsebzett” vad ekképpen emlékezett a szituációra: „Az a típusú vízilabdázó vagyok, akit alaposan felpörget egy pofon, egy ütés, így kettőzött erővel mentem vissza a vízbe. Az időkérés után a helyünkre úszva azért fohászkodtam, hogy Molnár Tamás mellől sikerüljön gólt dobnom, bosszút állva az ütéséért. A sors igazságot szolgáltatott – naná, hogy ezt követően odaszóltam neki, nincs vízilabdás, aki másként cselekedett volna. Egyébként ez is dumás meccs volt.”

No és rendkívül izgalmas. A Vasas Kovács Róbert szerint csapatmunkájával nőtt ellenfele fölé, mert mind mondta: „Ebben rejlik az erőnk. Jól ismert ászaink mellett az úgynevezett második sor is képes meccsek eldöntésére, most éppen a zseniálisan játszó Mátyás Zolin volt a sor. A döntőben hasonló erényeket csillogtatva lehetünk sikeresek, bár Egerben nyerni még nehezebb feladat, mint a Kőérben– márpedig egyszer minimum győznünk kell idegenben is.”

A vasárnap 13 órakor kezdődő finálé előtt, szombaton rendezik a bronzmeccs első felvonását – képzelhetik, mennyi kedvük van ehhez a jobb sorsra érdemes Honvéd-játékosoknak… Ettől függetlenül a Szeged ellen nem kisebb a tét, mint az Euroliga-indulás kivívása. Különösen azután, hogy a főtámogató – mint megírtuk – újabb két esztendeig a csapat mellett áll. „Letört a társaság, ez érthető – fogalmazott csütörtök délután az edző, Kovács István. – Szép gólokat lőttünk, de érthetetlen hibákat követtünk el, emberelőnyben alaposan alulmúltuk önmagunkat. Nehéz lesz talpra állni, ráadásul a pihenten érkező Szeged roppant veszélyes ellenfél, mindazonáltal kötelességeink vannak az egyesülettel szemben: tartozunk annyival, hogy megszerezzük a bronzérmet, az esélyt arra, hogy jövőre jobban szerepeljünk az Euroligában. Alakuljon bárhogy a jövő, mindannyiunknak kutya kötelessége maximális koncentrációval odatenni magát az előttünk álló mérkőzéseken – persze nem hiszem, hogy közülünk bárki másként gondolkozna.”

A Kőér utcában lapzártakor találkoztak a meccs után először a Honvéd játékosai, edzői, hogy milyen hangulatban, nem kell különösebben ecsetelni. Vajon meddig látjuk őket így együtt…?