Együtt az álompáros

Idilli pillanatok reményében gyűlt össze a sportmédia színejava a szolnoki edzőtáborban. Az idilli képeket meg is örökíthették a kamerák, hiszen Kovács Katalin és Janics Natasa nem rejtette véka alá, mennyire örül a másiknak. Míg a lányok a hajót szerelték, matricázták, a lapátokat hangolták össze, a háttérben meghúzódva a Démász-Szeged szakosztály-igazgatója, Petrovics Kálmán és Vécsi Viktor diskurált. Kissé kényelmetlenül, hiszen Szolnok – az edzőtáborok tekintetében – kimondva-kimondatlanul Fábiánné Rozsnyói Katalin felségterülete. Vécsi Szegeden van otthon, ahová az őszi szövetségi egyeztetések alapján a közös edzéseket is tervezték, ám az élet végül mást diktált.

„Kicsit »tatárjárásszerűnek« érzem mindazt, ami jelenleg itt zajlik – mondta Vécsi. – A lányok két-három napja beszélték meg egymással ezt a találkozót, amelyről a szövetségben is értesültek. Az őszi események, az elnöki közbenjárás után azt hittem, a szövetség részéről valaki a jelenlétével hivatalossá is teszi ezt a napot. Nem így történt, pedig a sportág szempontjából nagyon fontos esemény zajlik majd néhány percen belül a vízen.”

Vécsi nem tagadta, hogy nem tartja magát kajakosedzőnek, és szakmailag hatalmas felelősség Janics Natasa felkészítése.

„Nem tartom magam a páros edzőjének – szögezte le Vécsi, miközben Kovács és Janics mosolyogva állta a fotósok rohamát. – Most beülök a motorcsónakba, videofelvételeket készítek a lányokról, és kiértékeljük, amit lehet. Mindenki tudja, a magyar sport érdeke lenne, hogy Kati néni készítse fel a párost. Szeretnék is beszélni vele erről a kérdésről, remélem, hogy hamarosan sikerül leülnünk és szót értenünk egymással.”

A lányoknál ellenben láthatóan nincs gond a kommunikációval: Kovács és Janics nagy várakozással bocsátja vízre az új hajót.

„Az edzés után mindenki rendelkezésére állunk” – teszi hozzá Kovács, akinek edzője, Fábiánné nem mutatkozik ezen a délutánon. A páros jó egy órát tréningezik a szolnoki Holt-Tiszán, és az edzés után Kovácsék elégedetten szállnak ki a hajóból.

„Bíztam benne, hogy ugyanolyan lesz, mint régen, és nem csalódtam” – szól az egybegyűlt újságírókhoz Janics, és ezt társa is megerősíti.

„Minden a helyén volt, reméljük, hogy ez az iramedzéseken és akkor is megmutatkozik, amikor már a versenytávokat teljesítjük – magyarázza Kovács, aki nem tagadja, szükségük van a külső segítségre. – Egyedül nem megy, erre a sportágra is érvényes a »több szem többet lát« elve, jó lenne, ha hamarosan megoldódna az edzőkérdés is.”

Kovács jó ötletnek tartja a Vécsi Viktor, Angyal Zoltán párosítást is, Janics pedig ha úgy adódna, beszélne Fábiánné Rozsnyói Katalinnal – már ha az edző szóba állna vele. A lányok szeretnének nyugodtan, maximális erőbedobással készülni a válogatókra, s ha azokon túljutottak, a pekingi olimpiára is. A tervek szerint heti kétszer edzenének: Kovács Kati először szombaton, a szolnoki tréning után veszi Szeged felé az irányt.

„Bűn lenne az ilyen lehetőséget elszalasztani – mondja Kovács. – Mi már bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk jó eredményre, ezúttal is ezen leszünk. A többit pedig elrendezi az élet.”