Akárhányszor beszél tünk eddig a PSV bajnoki címéről, egyszer sem mondta ki határozottan, hogy elsők lesznek. Odáig jutottunk, hogy már meg sem merem kérdezni…Akárhányszor beszél tünk eddig a PSV bajnoki címéről, egyszer sem mondta ki határozottan, hogy elsők lesznek. Odáig jutottunk, hogy már meg sem merem kérdezni…
Egyre rosszabbul vagyok én is, nem bírom ezt a feszültséget – sóhajtott Dzsudzsák Balázs, majd némi hatásszünet után folytatta. – A viccet félretéve: egyáltalán nem vagyok kétségbeesve, mert bár az Ajax a nyakunkon van, úgy érzem, még mindig megnyugtató az előnyünk riválisunkkal szemben. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy miután a hét végén nem tudtuk megverni hazai pályán a Twentét, érződött a csapaton a nagy lehetőség elmulasztása okozta bénultság. De ennyi, és nem több.
Ha az Ajax megnyeri a szerdára halasztott meccsét a Groningen ellen, akkor a legutóbbi hét bajnokit figyelembe véve hat pontot ver rá a PSV-re.
Nem aggasztja az amszterdamiak hajrája?
Bevallom, vártuk, hogy időközben valahol elbukjon a vetélytársunk, de nem tette meg nekünk ezt a szívességet. Mindenesetre nem kell az Ajaxszal foglalkozni. Nyilván örülnénk, ha szerdán nem tudna nyerni, hiszen az számunkra egyet jelent a bajnoki címmel, de akkor sincs tragédia, ha legyőzi a Groningent, elvégre vasárnap nekünk egyetlen pontocska is elég lesz a Vitesse otthonában.
Döntetlenért utaznak?
Isten őrizz! Nyerni akarunk, és szerintem nyerni is fogunk.
Tegye szívére a kezét: megérdelmi a bajnoki címet a PSV?
Az a csapat érdemli meg, amely a legtöbb pontot szerzi a bajn o k ságban. Jelen állás szerint ez a csapat a PSV.
Úgy tartják, aki sok ziccert ront, az a végén bűnhődni fog. Márpedig a PSV újabban kihagyja a helyzeteit!
Belém akarja beszélni, hogy az Ajax lesz az aranyérmes…
Még csak utalást sem tettem rá.
Nézze, lehet, hogy nem vagyunk csúcsformában, de elég rápillantani a tabellára. Az Ajaxnak kettőből kettőt kell nyernie, nekünk egy mérkőzésen kell legalább egy pontot szereznünk. Akárhogy is futballozunk, a PSV-nek kutya kötelessége feltenni a pontot az i-re, és az sem érdekel minket, hogy ez most már csak idegenben sikerülhet. Jó lett volna a hét végén a Philips Arenában ünnepelni, fürdeni a lufitengerben, majd részt venni a város főterére szervezett ünnepségen, ahová mintegy kétszázezer embert vártak.
Biztos van forgatókönyv az idegenbeli ünneplésre is.
Látja, ezt nem tudom, de az biztos, hogy a stadionunkban még mindig ott vannak a díszletek, lufistul, kivetítőstül, zászlóstul, mindenestül.
Az előző héten kiestek az UEFA-kupából, így nincs pluszfeladat hét közben, ami nyilván könnyebbséget jelent a PSV-nek.
Az biztos, bár nekem még mindig fáj a szívem a kiesés miatt. De a többiekkel együtt én is túltettem magam a Fiorentinától elszenvedett vereségen, minden idegszálammal a vasárnapi találkozóra összpontosítok, és a hét eleji edzéseken ugyanezt tapasztaltam csapattársaimon is. A negyedik, immár utolsó esélyünket semmiképpen sem szeretnénk elszalasztani – a magam részéről már csak azért sem, mert amióta idekerültem, erre készülök: sportpályafutásom legszebb napjára, arra, hogy a Loki után a PSVvel is bajnoki címet ünnepelhessek.