Csak figyelemfelkeltés az óvás

A Budapest Honvéd nyolc nappal a Bozsik-stadionban aratott 4–0-s győzelme után Kaposváron is nyert 2–1-re a Rákóczi ellen, így magabiztosan jutott a Magyar Kupa fináléjába (ahol az elmúlt évhez hasonlóan ismét a DVSC lesz az ellenfele). Csakhogy a Rákóczi elöljárói még az első összecsapást követően óvtak, mondván, a versenybizottság nem biztosított azonos feltételeket a csapatoknak. A kaposváriak többek között azt nehezményezték, hogy míg nekik két nappal a kispesti mérkőzés előtt kellett bajnoki meccsen pályára lépniük, addig riválisuk négy napot pihenhetett, ráadásul miután megváltoztatták az összecsapás időpontját (az elődöntő szerdára volt kiírva, ám végül kedden játszották le), erről később értesítették őket, mint amit a szabály előír.

„Elég kínos lépés ez, miután a Honvéd kétszer is legyőzött bennünket, azonban ez a lehetőségünk maradt arra, hogy jelezzük, a versenybizottság a döntéseivel irreálissá tette az első meccset – mondta a Rákóczi ügyvezetője, Illés János. – A csapatunkat nem

menti fel az a tény, hogy negyvennyolc órán belül kellett játszania, csakhogy az illetékes testület így olyan helyzetet teremtett, ami mögé a játékosok oda tudnak bújni. Hangsúlyozom, az eredménytelenségért elsősorban a csapat a felelős, azonban csak és kizárólag akkor vonhatnánk felelősségre a labdarúgókat, ha a versenybizottság korrektül járt volna el. És hogy mit várunk az óvástól? A szabály az újrajátszásra is lehetőséget ad, erre azonban nem sok esélyt látunk. Azt az erkölcsi elégtételt azonban igenis elvárjuk, hogy az illetékesek elmondják: hibáztunk...”

Egy kiscsapat életében ritkán fordul elő, hogy az eredményeivel fel tudja hívni magára a figyelmet. A Kaposvár ezt megtehette volna, ha eljut a Magyar Kupa döntőjébe. Nem sikerült, és ez nem kizárólag a futballistákon múlt.

Egyeseknek talán érdemes feltenniük a kérdést: minden határozat a fair play szellemében született?