Kertészkedni tudni kell

Furcsa helyzet. A licencszabály zatban – amellyel március-április környékén rendre riogatják a sportvállalkozásokat – minden benne van, egyvalamivel nem foglalkozik a rendeletsor: milyen minőségű pályákon kell futballozni az élvonalban. Az utóbbi időben arra egyetlen edző vagy játékos sem panaszkodott, milyen volt a stadion világítása – nyilván tökéletes… –, ellenben a gyepszőnyeggel kapcsolatban többen fogalmaztak meg kritikát.

Az elmúlt években több stadiont is felújítottak, ám magát a pályát egyik létesítményben sem alakították olyanra, amilyenről magukra valamit is adó futballkultúrájú országban beszélnek. Szép lett a fű a Bozsikstadionban is, de a fűtés nem működik alatta, pedig a kispesti pálya helyzete speciális, hiszen a csövek ott futnak a gyep alatt (eddig állítólag csak egyszer működött, ám akkor a közeli lakótelepen elment az áram, azóta nem erőltetik a fűtést).

Pedig a hosszú szezonban erre feltétlenül szükség lenne. A Ligakupa bevezetésével december közepéig lehet futballozni, míg a tavaszi évad már februárban elkezdődik, vagyis valóban hóban, fagyban is kell(ene) játszani. A fagyott talajon megrendezett meccsek pedig tönkreteszik a füvet.

A felújított pályák közé tartozik a kispesti, az újpesti és a győri, rajtuk kívül kiváló minőségű a soproni, a kaposvári és a tatabányai is. Utóbbi sorsa különös, mert hiába jó a pálya, a Bányász mégsem játszhat rajta, az arénában ugyanis nincs világítás, ezért a roppant fényes, ám labdarúgásra gyakorlatilag alkalmatlan Szőnyi úti létesítményben szerepelt a csapat. A felújított, a jó és a használhatatlan pályák mellett vannak az úgynevezett régebbi típusúak, mint például a debreceni vagy a székesfehérvári. Ezekben a stadionokban a fű alatt földágy van, ami azt jelenti, hogy közepes eső után is bokáig sárban kell lejátszani a mérkőzést.

A helyzetet nem egyszerűsíti, hogy a stadionok nagy része állami kézben van, vagyis nem azok felelnek érte, akik használják. A korábbi években a Sportfólió Kht. – a társaság éppen felszámolás alatt áll, helyét a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet veszi át – kezelésébe tartoztak a létesítmények, illetve a kerületi vagy városi önkormányzatok feleltek értük. A Sportfólióról mindent elmond, hogy csak apró foltozásokat végzett egy-egy létesítményben, nagyobb munkába nem bonyolódott, míg az önkormányzatok tevékenysége nagyjából ki is merül abban, hogy a klubok ingyen használhatják a létesítményeket. Ennyi és nem több, ugyanis egy füves pálya teljes felújítása mintegy hetvenmillió forintba kerül. Az összegben minden benne van, a sóderágytól kezve a homokos talajon át a fűig – kivéve a fűtést. Ezzel már százmillió forint felett lenne a beruházás teljes költsége.

Ráadásul ezzel még nincs végük a kiadásoknak, a jó minőségű futballpálya gondozására folyamatosan költeni kell. Speciális gépekkel kell gondozni a gyepet – ilyen szerkezetből nagyon kevés van az országban –, felkészült pályamunkásokat kell alkalmazni – belőlük sincs túl nagy kínálat –, és szinte folyamatosan kell foglalkozni a fűvel. Külföldi mérkőzések közvetítése alkalmával látni, hogy a félidő lefújásakor tucatnyian szaladnak be a pályára, és tapossák vissza a kirúgott fűcsomókat. Ilyet eddig nem láttunk idehaza, bár az Újpest a napokban kezdeményezte: bajnoki meccsek szünetében önkéntesek – ingyenjegyért cserébe – menjenek be a fűre, és hozzák rendbe, amit a játékosok a meccs alatt „elrontottak”.

Végül egy érdekesség: az osztrák élvonalban szereplő Austria Wien stadionjában természetesen fizetett munkások dolgoznak a füvön, amelyet alácsöveztek, és a téli időszakban fűtenek is. Csak a gyepszőnyeg karbantartására nagyjából ötvenezer eurót – több mint 12 millió forintot – költenek havonta.

S a történetnek tulajdonképpen itt kellene elkezdődnie...