Tanulás menet közben

A paksiak történetük során ne gyedszer lettek kupagyőztesek (2001, 2003 és 2005 után), de az aktuális edző még egyszer sem könnyezte meg a diadalt. Szombaton délután azonban nemcsak a pezsgő patakzott az Aréna Savaria parkettjén a 107–96-os paksi sikert követő hurráhangulatban, hanem Sabáli Balázs szeméből is a könnyek…

Sejtjük az elérzékenyülés okát, de azért szeretnénk az ön szájából is hallani.

Mindenki tudja, milyen rázósan alakult a csapat szezonja, télvíz idején arról cikkeztek a lapok, hogy küszöbön áll a menesztésem, de a klubvezetőség kitartott mellettem, én meg a játékosaim mellett. Ezért esett különösen jól Nile Murry nyilatkozata, amelyben megköszönte nekem, hogy nem mondtam le róla akkor sem, amikor nem úgy játszott, mint például a hétvégén Szombathelyen.

Azért nyilván levonta a tanulságokat a most már a múlt ködébe vesző hullámvölgyből.

Hogyne, s arra a következtetésre jutottam, hogy ugyanazokat a hibákat követhettem el, mint az előző két idényben, amikor még a Körmend szakvezetője voltam. Merthogy akkor is gyengélkedtünk január, február körül. Nézze, ez még csak a harmadik idényem az NB I-ben, menet közben tanulom a szakmát, együtt a játékosaimmal.

Az eredményekből következtetve gyorsan... Egyébként buliztak szombat este?

Csak egy kicsit. Képzelje el, meghívást kaptunk a körmendi fanatikusoktól, hogy vacsorázzunk törzshelyükön, a Kónya Kávéházban. Nekem – körmendi lévén – igazán nem esett nehezemre elfogadni a szíves invitálást, így Körmenden keresztül buszoztunk Paksra. Megható volt, ahogy a máskor – hogy is fogalmazzak – nem igazán barátságos vasi szurkolók együtt mulattak a játékosaimmal.

Minek tulajdonítja amerikai légiósai megtáltosodását, elsősorban a sokáig gyengélkedő Murryét?

Cedric Brooks jól játszott attól a perctől fogva, hogy szerződtettük, Greg Stevensonnal sem volt gond, de Murrynek tényleg gyengén indult az idénye. Habár meg kell jegyeznem, a védekezésben már akkor is jeleskedett, régóta ő a „stopper” a csapatban, aki leveszi a pályáról az ellenfél gólzsákját, mint például most Jara Rubin Doyne-t, a Falco sztárját a döntő hajrájában. Olyan ő, mint Fodor Gergely a Körmend csapatában – Geri mondta is, hogy ő már akkor felfigyelt Murry remek védőmunkájára, amikor még mindenki ócsárolta a támadásban valóban nem jeleskedő amerikait. Szóval igazi csapatmunka eredménye ez a kupagyőzelem, hiszen ezúttal azok is hozzátették a magukét a sikerhez, akiktől a közönség nem várta – például a szinte hibátlan teljesítményt nyújtó Csaplár-Nagy Ervin. Az ilyen remek „beugróknak” köszönhetően tudtuk elviselni Gulyás Róbert és Mészáros Zalán kipontozódását.

Murry azt mondta, nem érik be a kupával, a cél a bajnoki cím. Tényleg?

Igen, de nem szabad elbíznunk magunkat. Szerdán például Pécsett vendégszerepelünk, s vallom, mindig csak egy meccsre szabad előre tekintenünk. Ugyanis ekkora esélyese talán még sohasem volt a bajnoki aranyéremnek, mint az idén…