Sztárok csábítója

Telt ház lesz, a direkt mar ketinget is bevetjük, hogy mindenki tudjon a Honvéd Champions–Brazil Masters ’94 meccsről… – kezdte lelkesen a beszélgetést Pellady Péter, amikor hatalmas budai irodája kényelmes igazgatói székében hátradőlve az asztalon félretolt egy halom plakáttervet, szerződést és számlát – jelezve, készen áll az interjúra…

Ott volt az első magyar televíziós valóságshow elindításánál, idehozta Lothar Matthäust, majd a brazil és az argentin válogatottat. Most a Brazil Masters ’94 tölti ki az életét?

Nagyjából igen, illetve a Honvéd marketingtevékenysége. Három hét múlva lép fel a Bozsik-stadionban a világbajnok brazilokból álló öregfiúkcsapat, amelyet azután Ausztriába viszünk el egy mérkőzésre, utána pedig folytatódik a turné európai és ázsiai meccsekkel. De már Dél-Afrikából is kerestek bennünket, s egészen kétezertizennégyig folytatódik a sorozat… Sorban állnak mellénk a nagy szponzorok.

Pereskedés a magyar és a horvát szövetséggel is

A horvát szövetségnek dolgozik még?

Nem. Pereskedünk. Nem fizették ki a nekünk járó összeg utolsó részletét. Ugyanúgy, mint az MLSZ…

Harcol még Kisteleki István ellen?

Én nem tudom és nem is akarom megbuktatni Kisteleki Istvánt. Erre csak az MLSZ-közgyűlés küldöttei képesek, ők pedig egyelőre ezt nem teszik meg. A felelősség az övék. Ha jó sül ki abból, amit a jelenlegi elnökség csinál, akkor is, és ha nem, akkor is.

Hogy áll a Kentaro-ügy?

Erről az MLSZ-t és a Kentarót kellene megkérdezni.

Ön általában elég tájékozottnak tűnik ebben az ügyben…

Én egészen máshogy ismerem a fejleményeket, mint ami az MLSZ kommunikációjából kiderül. Szerintem a szövetség messze nem nyerte meg az ügyet, és hatalmas bevételektől esik el a labdarúgás amiatt, hogy az elnök egyoldalúan és egy személyben felmondta a hatályos szerződést, amiért kártérítést is kell fizetnie.

Mennyi pénzt hozott ön a magyar futballnak az elmúlt több mint négy évben?

Ezt nehéz megmondani, főként, hogy tudom, mennyit hoztam volna, ha az MLSZ hagyja, hogy teljesüljenek a megállapodásaink. Amikor kandidáltam az MLSZ-elnöki posztra, a kampányban összeszámoltuk, hogy 462 millió forint folyt be az MLSZ kasszájába az általunk létrejött szerződések alapján, de mondom, ez az összeg ennél sokkal nagyobb is lehetett volna. Persze ha összehasonlítja a szövetség mai szponzori bevételeivel, akkor ez sem kevés, főként annak tükrében, hogy a maiak minket állítottak be csalónak és tolvajnak. Ma anynyit sem kap a közvetítésekért az MLSZ, mint amennyit az általunk összehozott, rendkívül előnyös Kentaro-szerződés előtt a Bozóky Imre vezette szövetség kapott.

És ön mennyit keresett mindeközben a magyar futballon?

Én alkalmazott voltam, vagyok. Ha jól dolgozom, akkor az a cég jár jól, amelyet képviselek, s amely svájci holding tulajdonában van.

Még mindig hisz a magyar futball megújításában? Nem volt elég, amit eddig tapasztalt? Svájcban, ahol nevelkedett, és ahol megalapozta az egzisztenciáját, hamarosan Európa-bajnokságot rendeznek, ön meg itt kínlódik a Honvéd-öregfiúkkal…

A magyar futball ma nagyon beteg, és keveset ér. De minden meccs két félidőből áll, a helyzet változhat, és szerintem változik is. Nem kell az MLSZre és az államra sem várni. A klubok és a csapatok szurkolói tudják megújítani a magyar futballt. Még nagyon sok Kevin McCabe és nagyon sok George F. Hemingway kell a magyar futballba, és ha majd mindegyik klub visszacsábítja a lelátóra a saját szurkolóit, kiszolgálva őket, akkor a foci egésze is elindul felfelé.

Minden drukker vigyen magával három embert

Erre vállalkoznak most önök a Honvédnál, ha jól sejtem.

Azt akarjuk, hogy a kispesti szurkolóknak megint olyan élményben legyen részük, mint a nyolcvanas években volt, amikor a Honvéd sorra nyerte meg a bajnokságokat, és tíz-tizenkétezer néző volt a mecscseken. Ez pedig, bármilyen furcsán is hangzik, elsősorban magukon a drukkereken múlik. Persze sokat segít, ha a csapat eredményes, de már önmagában attól jobb lesz a játék, ügyesebb, lelkesebb a játékos, ha remek a körítés, a hangulat. Mindenki arra vár, hogy valaki rendezze a dolgokat, én pedig azt üzenem: mindenki, aki szereti a magyar focit, és szeretné, ha jobb lenne, menjen ki kedvenc csapata meccsére, és vigyen magával még három embert.

Ne haragudjon, de nem lesz családi program, sem polgári szórakozási forma a labdarúgás, amíg a stadionok többsége inkább hasonlít katasztrófafilm díszletéhez, semmint jó hangulatot keltő sportlétesítményhez.

Szerintem Olaszországban, vagy Brazíliában sok stadion hasonlóan rossz állapotban van, mint itt, mégis zsúfolt. Meg aztán történelmileg úgy alakult, hogy itt nagyon sok klubnak van saját pályája, stadionja, ami teher, de egyben lehetőség is.

Persze fejleszteni kell, és sok helyütt már meg is szépültek a pályák, de visszatérek oda, hogy ha az emberek kiállnak a foci mellett, azaz kimennek a meccsekre, akkor rögtön jobb lesz a játék, azonnal többet ér a csapat a hirdetők számára, több pénzt hoznak a szponzorok, ebből jobb játékosokat lehet venni, s akkor elindul valami. Amikor pedig egy csapat meccseit tíztizenkétezren látogatják, már a közpénzek is megmozdulnak, mert az önkormányzatok azt mondják, ha ennyi embert érdekel a dolog, akkor ez egy fontos társad a l m i ügy, erre érdemes áldozni. Miért adnának pénzt olyasmire, ami senkit sem érdekel? Most majd visszatér a Bozsik-stadionba a régi idők hangulata. Ezért rendezzük ezt a gálameccset is, mert nagy élmény és kitűnő foci kerekedhet ki belőle.

Puhl Sándort is rávette, hogy újra bíráskodjon

Hogyan vette rá Puhl Sándort, a világhírű játékvezetőt arra, hogy – szemben nyolc évvel ezelőtti visszavonulásakor tett ígéretével – újra futballmeccset vezessen?

Nem mondom, hogy elsőre igent mondott, győzködni kellett, de szerintem jól döntött. Az ő neve fogalom a nemzetközi futballban, és óriási hibának tartom, hogy a magyar labdarúgás ezt nem használja ki, sőt az MLSZ egyenesen száműzte a hazai foci irányításából. Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy négyszer a világ legjobbjának megválaszott játékvezető elvállalta a Brazil Masters ’94 mérkőzéseinek vezetését, de én mondom, hogy sportvezetőként a magyar foci számára sokkal fontosabb feladatokat kellene rábízni.