A vihar kapujában

A remek japán film alapszto rija a következő: egy szamuráj meggyilkolását, illetve felesége megerőszakolását a bűneset valamennyi szemtanúja másképpen meséli el, miközben – paradox módon – egyikük sem hazudik. Azaz nincs abszolút igazság, a valóság szubjektív módon tükröződik az emberek tudatában.

Az Országgyűlés Sport- és Turisztikai Bizottsága ülésezik a Jászai Mari téri irodaházban. Az első napirendi pont témája a pálinkatörvény, aki először szemtanúja egy bizottsági ülésnek, meghökkenve tapasztalja: sok képviselő mindkét kezét feltartja a harminc másodpercenként ismétlődő szavazásoknál, hamarosan megtudom, bevett – és elfogadott – gyakorlat, hogy távol lévő párttársa helyett is voksol a honatya.

Aztán rátérnek a bizottsági tagok a második témára, amely a 2008as pekingi nyári olimpiai és paralimpiai játékok állami támogatásának elégséges, illetve – sokak szerint – elégtelen mivolta.

Az ellenzék alighanem nagy dobásra készül, helyet foglal az asztal mellett Deutsch-Für Tamás, a Fidesz-kormány egykori ifjúsági és sportminisztere, ez idő szerint Orbán Viktor elnöki kabinetfőnöke is – márpedig a dramaturgia szabályai szerint ha a színpadon ott egy puska, akkor az el is sül.

Molnár Zoltán, a MOB ügyvezető igazgatója belefog annak kifejtésébe, mennyire kiürült a köztestület pénztára, már a vagyonát éli fel az olimpiai mozgalom honi letéteményese, mert a kormány a részvétellel kapcsolatos feladatokra biztosított 430 milliós támogatást még nem folyósította, jóllehet annak átutalását – a korábbi keserves tapasztalatok birtokában – már 2007. november 20-án levélben kérték Elbert Gábor szakállamtitkártól.

Elbert válasza hatásos, csak éppen mintha elsiklana Molnár felvetése felett: „A versenysport területén kiemelendő, hogy az olimpiai felkészülésre sohasem látott volumenű költségvetési forrás áll rendelkezésre a 2008. évben. (...) a források együtt összesen hárommilliárd forintot tesznek ki. Arra pedig büszkének kellene lennünk, hogy február elsejéig a 2008-as állami támogatás 58 százaléka megérkezett a sportszövetségek számlájára” – húzza ki magátaz államtitkár.

Ez az a pillanat, amikor ama bizonyos dramaturgiai lőfegyver is eldördül.

„Kétezer-egy óta tudja a világ, hogy kétezer-nyolc nyolcadik hó nyolcadikán, este nyolc óra nyolc perckor fellobban az olimpiai láng a pekingi olimpiai stadionban. Viszonylag tervezhető eseményről beszélünk, nem egy tiszai árvízről vagy egy augusztus huszadikai szélviharról. Akkor miért okoz ekkora gondot az olimpiai támogatás tervszerű folyósítása? Minősíthetetlen trehányság, amelynek szemtanúi vagyunk”– mennydörgi az egykori sportminiszter, aki még megjegyzi, hogy ők annak idején, 2000-ben, a sydneyi olimpia előtt februárig minden pénzt átutaltak a MOB-nak az utolsó fillérig. „Egyszerű ez, mint a pofon: április tizenötig át kell utalnia a kormánynak a még hiányzó kétmilliárdot! Mivel április elsejét írunk, megengedek magamnak egy tréfát: olybá tűnik, mi vagyunk az egyetlen ország, amely a pekingi olimpia bojkottján gondolkodik. Csak ennek nem politikai, hanem pénzügyi okai vannak...”

Elbert kontrázza DeutschFürt, állítása szerint az elmúlt tizenhárom évben március előtt sohasem utalták ki az állami támogatást, mint mondja, ha ekkora az elmaradás, vajon miért olyan elégedett a sportolók, szövetségi vezetők nagy része? Csötönyi Sándort, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnökét citálja, aki szerinte nyilvánosan mondott köszönetet az állami szerepvállalásért. („Való igaz, hogy a sajtóban köszöntem meg a rosetói olimpiai selejtezőre történő kiutazásunkat megkönnyítő pénzek átutalását” – erősítimeg Csötönyi Elbert szavait. Ugyanakkor az is tény, hogy a Gyárfás Tamás elnökölte Magyar Úszószövetség keddi – a MOB elnöksége előtt tartott – beszámolóján a következő mondat hangzott el: „A tények ismeretében levonható, hogy az utóbbi három-négy olimpia előtt sohasem került ilyen lehetetlen helyzetbe szövetségünk.”)

Aztán természetesen szóba kerül a Wesselényi Miklós-közalapítványtól a Gerevich-ösztöndíj formájában a sportolóknak, edzőknek folyósítandó pénzek ügye is. Elbert elmondása szerint az időarányos részt, hatvanmillió forintot már átutalták, nem lehet ok a panaszra.

Egy ideig még repkednek a százmilliók, végül győzedelmeskedik a józan ész, és Páva Zoltán – az MSZP országgyűlési képviselőcsoportja sport szakcsoportjának vezetője – javaslatára Bánki Erik (Fidesz), a Sport- és Turisztikai Bizottság elnöke megszavaztatja a jelenlevőket. Egyhangú a határozat: a MOB legkésőbb április 22-ig megkapja az egész évi, 3 milliárd forintos támogatás még hiányzó részét, 1.19 milliárdot.

Apró probléma, hogy a törvények értelmében addig a támogatásról rendeletet kell hozni, arról szerződést írni, s a pénz csak akkor utalható át. Ha erre elegendő három hét, az a magyaros ügymenetet ismerve maga lenne a csoda...