Ténykép

Miközben a fél ország feje vöröslik a dühtől, hogy a válogatott 1-0-ra kikapott a szlovénoktól (amúgy mit kell ezen dühöngeni, hiszen csak az bizonyosodott be, amit régen tudunk, hogy amatőrök vagyunk: lám, a gól előtt Tőzsér Dániel hátat fordított a társaknak, amikor az ellenfél elvitte a labdát mellőle; Várhidi Péter pedig a meccs előtt, közben és után azt ecsetelte drámai hangon, hogy hányszor kell szerkezetet váltania, ami nemhogy a kapitány, hanem az öltözőben megválasztott BLSZ-edző esetében is mosolyogni való magyarázkodás, hiszen nem a szakmai kiszolgáltatottságról, hanem koncepciótlanságról árulkodik) - Budapesten egy holland fotográfus kiállítása látható, aki falusi futballpályákat fényképez.

Tessék?

Hogy a művész úr félnótás lenne? Hitem szerint kevésbé bogaras, mint azok, akik decemberben, a sorsolás után vb-szereplést ígértek (ha már a szlovénok elleni meccs apropóján tanulságot keresünk...), hiszen az életnek azt a pillanatát örökíti meg az utókornak, amely többet ér a nagyképűséget sejtető mozdulatnál, a semmitmondó nyilatkozatnál, magyarázkodásnál: ezen a földön lehet őszintén szeretni a labdarúgást.

A fényképek árulkodóak: ott, ahol van értéke a professzionális futballnak (Angliában, Franciaországban, Spanyolországban), még mindig göröngyösek a pályák, állnak a meggörbült lécű kapuk, a hajópadlóból ácsolt, ütött-kopott öltözők, sőt a kapus vörös salakon is elvetődik, míg nálunk, a verbális labdarúgás hazájában odáig jutottunk el, hogy az utóbbi két évtizedben lerombolt ezer futballpálya helyett építési programot alkottunk. Jellemzően olyat, amely a honi plázavilág s az aktuális reformok szellemét idézve részletfizetésre épül; de bánja kánya, ha már valóban készülnének is azok a fociműhelyek: eddig kettőt avattak, az idén nyolcvanat-száztízet - ígérnek.

A szomorú mindebben az, hogy amíg a holland fényképész "élő" pályákról készít örömképeket, addig nálunk a fotók többsége az elmúlást idézi meg, hiszen ahol hajdan a csőkorlát ölelte fekete salakoson két kapu állt, ott ma bevásárlóközpont tornyosul.

Ezután pedig mit csodálkozunk vagy mérgelődünk: ahogyan a válogatott meccsen a középpályásnak az eladott labda, sokaknak sajnos a futballunk is csupán egy legyintést ér. Ez a ténykép...