Remek előjelekkel várja a hétvégét

Szereti a jerezi pályát? Szereti a jerezi pályát?

Szinte a második otthonom – mondta Talmácsi Gábor, – az idény végén, az új évad elején folyamatosan ott tesztelünk a legtöbbet. Mégis, ez a pálya rejti a legtöbb titkot – nagy versenyzők törték már ott össze magukat, és néha egyszerűen nem jön az eredmény. Az egyik titka a pályának, hogy délután egy és három óra között képtelenség jó köridőt motorozni rajta.

Az meg hogy lehet?

Nincs rá magyarázat. Először az Aprilia egyik mérnökétől hallottam a történetet, akkor még csak nevettem rajta. Aztán elkezdtem figyelni, és rájöttem, hogy nagyon is igaz – akármilyen idő van, délután három után ugrásszerűen javulnak a köridők az előző két órához képest –, úgyhogy most már én is terjesztem.

A spanyol aszfaltcsíkon nemcsak a legutóbbi futamgyőzelem, hanem a pályacsúcs is az ön nevéhez fűződik. Ez azért adhat okot az optimizmusra.

No igen, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ez az egyik legnehezebb pálya a világbajnokságon – itt csak akkor érhet el valaki jó eredményt, ha úgy ismeri a helyszínt, mint a tenyerét, és motorja is tökéletesen harmonizál vele. Ha csak egyetlen kanyarral is gond van, már nincs esély a győzelemre.

Egy vébéfutammal a háta mögött sikerült valamenynyire feltérképeznie az erőviszonyokat?

Talán igen. Egyelőre úgy látom, hogy csapattársam, Sergio Gadea lesz a legnagyobb ellenfelem. Több nevet azért nem szeretnék mondani, mert előfordulhatnak ingadozások. Elég, ha csak a katari idénynyitót említjük: mindenki azt várta, hogy Bradley Smith megnyeri a futamot, ehhez képest esélye sem volt. Nehéz megmondani, hogy a végén kik futnak be, de az biztos, Jerezben nyerhetek is.

A pályán érzi, hogy ön a világbajnok? Más szemmel néznek önre az ellenfelek?

Nem nagyon találkozom velük, a versenyhétvégéken mindenki a saját dolgával foglalkozik. Még az első futam előtt volt egy közös fotózás, ott észrevettem, hogy mindenki engem néz, milyen a ruhám, a hajam, a sisakom… Szóval ilyen tekintetben érzem a súlyát, meg a motoromon is ott van az egyes rajtszám. Ezeket aztán a verseny közben elfelejtem.

És az edzéseken? Volt már, hogy a gyengébbek elengedték?

Persze. De nem tiszteletből, hanem mert keresték a szélárnyékomat. Akadt olyan edzés, hogy négy-öt pilóta állt a célegyenesben, és várta, hogy jöjjek. Elengedtek, nézték az íveimet, a ritmusomat, és persze egy kicsit akadályoztak is, de nem szándékosan, csak a saját érdekükben. Ha már az edzéseknél tartunk: ugyan csak a második versenyhétvége következik, de jól jönne már a pole pozíció, mert önbizalmat ad a futam előtt.