Ahonen már nem repül

ORLAY ZOLTÁNORLAY ZOLTÁN
Vágólapra másolva!
2008.03.27. 00:32
Címkék
Amikor a múlt héten napvilágot látott, hogy szerdán sajtótájékoztatót tart Janne Ahonen, rögtön sejteni lehetett, mi lesz az összejövetel oka. A visszahúzódó finnek ugyanis nem szokása összetrombitálni a média képviselőit, márpedig milyen egyéb fontos bejelentenivalója lehet egy 30 éves síugrónak a visszavonulásán kívül?

Nem is lepődött meg senki, amikor az egyébként halvérű északi a könnyeivel küszködve közölte: „Az volt a célom, hogy akkor vonuljak vissza, amikor még a csúcson vagyok. Most nagyon közel kerültem hozzá. Amikor ötödszörre is megnyertem a négysáncversenyt, döntöttem. Egyszerűen semmi értelme hatodszor is diadalmaskodni.” Nos, rajongói talán nem feltétlenül értenek egyet az utolsó mondattal, ám tény: kevés learatni való dicsőség maradt Ahonen számára.

A lahti fiatalember 13 évesen hívta fel magára a figyelmet, amikor először ugrott a helyi nagysáncról, és kereken 100 métert repült. Egy nappal később már 128 méternél tette le a léceket – az akkori hivatalos sáncrekord 126 méter volt… Innentől pedig meredeken ívelt felfelé a karrierje. Tizenöt évesen bemutatkozott a Világkupában, pontosan egy év után Engelbergben megnyerte élete első Vk-versenyét. Húszévesen egyéni világbajnok lett, 22 éves korában pedig a négysáncversenyen is diadalmaskodott – kuriózum, hogy úgy végzett az élen, hogy egyik helyszínen sem nyerte meg a viadalt. 2001-ben nagyon készült a hazai pályán, Lahtiban soros világbajnokságra, de nem állhatott egyéniben dobogóra. Ezt követte a leggyengébb szezonja, csupán a 15. helyen végzett összetettben, de visszatért, hogy korábbi önmagát is felülmúlja. A 2003-as szezonban újabb siker a négysáncversenyen, majd következett a várva várt összetett Vk-siker, még ha csak 10 ponttal is, a norvég Roar Ljökelsöy előtt. Aztán 2005-ben bevezették a BMIszabályt (visszaszorítandó a kórosan lesoványodó ugrókat), Ahonen pedig mindent vitt: 12 Vk-győzelem (ez rekord) 23 versenyen, hat siker zsinórban (ez is csúcs), toronymagasan megnyerte a négysáncversenyt, az oberstdorfi vb-n nagysáncon világbajnok, a szezon felénél megnyerte az összetettet, majd jött a szezonzáró planicai viadal. A világ legnagyobb sírepülősáncáról pedig akkorát ugrott – a közvetlenül előtte 239 méterrel világcsúcsot döntő Björn Einar Romören után –, hogy ha nem „menekül le” a levegőből (és esik el), akkor valahol 260 méternél csapódott volna a földbe. Így csupán a nem hivatalos világcsúcs az övé 240 méterrel.

Az esés után óvatosabb lett, és az eredmények sem sorjáztak annyira. A következő évadban alulmaradt a cseh Jakub Jandával szemben – azért a négysáncversenyt megint megnyerte (ezúttal holtversenyben), viszont az olimpia nem sikerült. Az idei – most már tudjuk – utolsó idényében csak a négysáncra hajtott, hogy megszerezze ötödik győzelmét is, egyúttal letaszítsa a vonatkozó ranglista éléről gyerekkori példaképét, a német Jens Weissflogot. Jellemző, hogy utolsó versenyein a neki készített léceken nem saját, hanem fia, Mico neve volt olvasható, aki talán egyszer majd apja örökébe lép. Nem lesz könnyű dolga…

Legfrissebb hírek

Dibusz Dénest is meglepte, hogy Gulácsi Péter lemondta a válogatottságot

Magyar válogatott
1 perce

„Egy-két buta hibán múlt” – Babos Tímea az elvesztett Roland Garros-nyolcaddöntőről

Tenisz
6 perce

Mozgóképes lelet a mezítlábas futballról

Népsport
12 perce

Lamine Yamal: Lehetetlen, hogy a Real Madridhoz igazoljak

Spanyol labdarúgás
17 perce

Gyurcsó Ádám: Elérkezett a hazatérés ideje

Légiósok
38 perce

Erős Gábor: Ezen a héten eldőlhet, hol folytatom

Labdarúgó NB I
45 perce

FK Csíkszereda: magyar játékosokkal az élvonalban – Paksról már igazoltak

Minden más foci
48 perce

„Kerkez alig várja, hogy csatlakozhasson a Liverpoolhoz” – az átigazolási ügyek specialistája szerint jó úton haladnak

Légiósok
57 perce
Ezek is érdekelhetik