Elkerülnék a középdöntőt

Végre sorsoltak!

Végre – és sorsoltak. Végre tudjuk, hogy a csoportmérkőzések során mely csapatok keresztezik a zsinórban harmadik olimpiai bajnoki címére hajtó magyar férfi vízilabda-válogatott útját, és sorsoltak, nem pedig egyesek kénye-kedve szerint készítették el a beosztást. Négy esztendeje arcpirító módon „sorsolták” össze a magyar, a szerb-montenegrói, a horvát és az akkor még felettébb erősnek mondható, azóta alaposan visszaeső orosz és amerikai együttest – más kérdés, hogy mindezek ellenére lemaradt az elődöntőről az olasz és a spanyol társulat…

Szóval szombaton Pekingben a nemzetközi szövetség (FINA) elöljárói nyílt lapokkal játszottak, ennek eredményeképpen pedig ránézésre két hasonló erejű csoportot alakult ki. Az A-ban a mieink mellé a melbourne-i vb-elődöntőben hoszszabbításban legyűrt, végül bronzig jutó spanyolok, a vb-hatodik görögök, az ausztrálok, a kanadaiak és a hazájuk függetlenségének kivívása után első ízben olimpiai résztvevő, talán „sötét lónak” is nevezhető, az elmúlt egy esztendőben kifejezetten figyelemre méltó eredményeket elérő, az ING-kupára meghívott montenegróiak kerültek. Ízlelgetni kell még a besorolást, amely Kemény Dénes szerint közepesnek mondható.

„Járhattunk volna jobban és rosszabbul is – mondta a szövetségi kapitány. – Hét vagy nyolc meccset játszunk Pekingben, a lényeg az, hogy bármilyen típusú ellenféllel szemben is működjön az általunk megálmodott gépezet. A tavalyi világbajnokság előtt úton-útfélen azt kérdezték tőlem, mire megyünk majd a szerbek ellen a döntőben, s kinevettek, amikor azt válaszoltam, nem is biztos, hogy összekerülünk velük. Nem egy, nem két, hanem valamennyi csapat ellen készülünk, mindazonáltal persze tisztában vagyunk vele, kik a legnagyobb riválisaink. Az esetlegesen rizikós középdöntőt elkerülendő jó volna megnyerni a csoportot, az elődöntőről viszont még korai beszélni. Céljainkat úgyis ismeri mindenki…”

A mester az Euroliga négyes döntőjét (május 9. és 10.) követő héten hirdeti ki a tizennyolcas Európa-bajnoki és olimpiai keretét, míg a pekingi tizenhármat a málagai kontinensviadal (július 4–13.) után nevezi meg. S ha már szóba került az Eb, nem kis fejtörést okoz még a riválisoknál is, hogy egy hónappal a pekingi játékok előtt mitévők legyenek: a teljes arzenált felvonultatva vagy netán néhány klasszist pihentetve utazzanak-e Spanyolországba? Gyakorlatilag mindenki egyetért abban, hogy enynyi idővel az olimpia előtt Eb-t rendezni finoman szólva is szamárság, mert megeshet, hogy össznépi kísérletezéssé silányul a viadal.

A hölgyeknél sincs ez másképp – na de nézzük inkább, kikkel kell Pekingben a vb-negyedik magyaroknak biztosan összeakaszkodniuk! A kívánságok listáján legelőkelőbb helyet elfoglaló Kína ugyan a másik csoportba került, ám így sem panaszkodhatunk: Ausztrália, Hollandia és Görögország ellen bátran megcélozható a csoportelsőség, az egyenes ágon négy közé kerülés. Mindez már csak a másik kvartett ismeretében is kulcsfontosságú volna, hiszen a középdöntőben az amerikai, olasz, orosz trió bármely tagja ellen nehéz percek várnának a társaságra. Godova Gábor szövetségi kapitány is az ellentmondásos beosztásra hívta fel a figyelmet:

„Nincs könnyű és nehéz csoport, hiszen egy látszólag kedvezőbbnek tűnő besorolásnak éppúgy megvannak az előnyei, mint a hátrányai. Tenni kell a sikerért, nem beszélni róla. Mi is az esélyesek közé tartozunk, ennek fényében illik majd odatenni magunkat. A sorsolás semmin sem változtat, bízom benne, hogy a hátralévő időben erős edzőpartnerek ellen készülhetünk – legyen szó akár csoportellenfelekről is.”

Ami jó jel: Athénban az olaszok voltak az ausztrálokkal és a görögökkel egy csoportban – nemcsak hogy továbbjutottak, meg is nyerték a játékokat…