Angol liga és angol iga

Az nem annyira szokatlan, hogy egy-egy ország népesebb flottával képviselteti magát a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, hiszen korábban tízszer is előfordult, hogy egy nemzetnek három csapata volt érdekelt a legjobb nyolc között. Spanyolország négyszer (2000, 2001, 2002, 2003), Olaszország háromszor (2003, 2005, 2006), Anglia kétszer (2001, 2007), Németország egyszer (1998) szurkolhatott három képviselőjéért, négyért azonban április elején drukkolhat majd először bárki is. Merthogy a Chelsea, a Manchester United és az Arsenal után a Liverpool is bekerült a BL negyeddöntőjébe (az MU, a Pool és a Chelsea tavaly még a legjobb négy között is állt). S ebben nem is az a megdöbbentő, hogy ilyen mértékű az angol uralom, hanem az, ahogyan ez összejött. A kvartett a nyolcaddöntőben nyolc meccsen hat győzelmet és két döntetlent könyvelhetett el, 10 rúgott, illetve 1 kapott gól mellett. A további négy negyeddöntős közül csak a Schalke úszta meg egy kapott góllal a két mérkőzését, a Barca és a Roma 2-2, a Fener pedig 5 alkalommal kapitulált.

A fölényt az tette igazán nyomasztóvá, ahogyan a Liverpool kvartetté bővítette a már egy héttel korábban révbe érő triót. A 2005-ben győztes, 2007-ben döntőt játszó együttessel szemben az Internazionalénak esélye sem volt a továbbjutásra, és ezt nem csupán a milánói visszavágó mondatja velünk. Lehet takarózni azzal, hogy az Internek Marco Materazzi, illetve Nicolás Burdisso kiállítása miatt mindkét mérkőzésen emberhátrányban kellett futballoznia, vagy hogy a Pool sokszor ölte a játékot (bár ezt inkább csak a második összecsapás bizonyos szakaszaira süthetjük rá), de nem érdemes. Száznyolcvan perc alapján ugyanis egyértelmű volt, hogy a Premier League negyedik helyezettje erősebb csapat, mint az öreg kontinens legmagasabban jegyzett bajnokságainak listavezetői közül a legjobban teljesítő alakulat. Az Inter eddig 17 pontot veszített a Serie A-ban, a Real Madrid a Primera Divisiónban, a Bayern München a Bundesligában hullajtott el 19-et, az Arsenal 21-re van a maximumtól, a Lyontól pedig már 26-ot vettek el a riválisok. A Pool mérlegéből már 31 pont hiányzik, a 2–0 és az 1–0 láttán mégis azt mondjuk: a jobb, erősebb csapat ment tovább.

„Azt hiszem, az idei Bajnokok Ligája is megmutatta, mennyire erős bajnokság a Premier League – fejtegette a találkozó után Rafa Benítez, a Liverpool menedzsere. – A bajnokság négy legjobb csapata ott van Európa nyolc legjobbja között. Elég egyértelmű utalás ez az erőviszonyokra. Az az érzésem, hogy nekünk a Bajnokok Ligája könnyebb, mint a bajnokság. Kétkét mérkőzésre sokkal egyszerűbben tudunk összpontosítani, mint a sorozatterhelésre. A Premier League-ben az élcsapatok valamennyi meccse nagyon kemény, mert ellenük mindenki élete formáját szeretné hozni. Kilenc hónapig viszont senki sem képes csúcsteljesítményre.”

Kétszer kilencven (esetleg picit több) perc esetén viszont a Benítez-csapatoktól ez már-már elvárható. A spanyol edző legutóbbi két csapata (Valencia, Liverpool) a 2003–2004-es idény óta összesen egyszer bukott el kétmeccses párharcot (a Pool a 2005–2006-os évadban a BL nyolcaddöntőjében a Benficával szemben), 19-et viszont megnyert. Jelenlegi együttesével kétszer volt BL-döntős (egyszer nyert, egyszer kikapott, mindkétszer a Milan volt az ellenfél), a Valenciával pedig a Marseille ellenében diadalmaskodott a 2004-es UEFA-kupa fináléjában. Most sem lehetetlen a hosszú menetelés, hiszen 2008-ra elképesztő formába lendült a Liverpool. Január 30. óta veretlen, a legutóbbi hat tétmérkőzését megnyerte, az utolsó hármat kapott gól nélkül. S most már nem csupán hátul (Pepe Reina, Jamie Carragher) és középen (Steven Gerrard) van vezéregyénisége, hanem elöl is, Fernando Torres ugyanis minden ütközetet figyelembe véve már 26 gólnál jár, ezek közül nyolcat a legutóbbi ötön szerzett. „Nincs mitől félnünk – mondta erre Carragher. – Összeállt a csapat, most a legjobbnak tartott európai riválist vertük meg. Megint jól vizsgáztunk az európai porondon, ahogyan az elmúlt években szinte mindig.”