A nép gyorsan meghozta az ítéletet: Urbányi, takarodj! Már az MTK első gólja után nem sokkal felharsant a rigmus, és még egy órával a mérkőzés lefújása után is behallatszott az újpesti klubházba. A lefújás után… Figyeltem a takarodásra felszólított edző arcát a sajtótájékoztatón, és nem szerettem volna a bőrében lenni.
Iszonyú érzés lehet higgadtságot erőltetni, szakmai fejtegetésekbe kezdeni, miközben néhány tucat méternyire százak kiabálják a nevét azzal összefüggésben, hogy takarodnia kellene. Tiszta sor: az edzőnél ez szakmai ártalom, a hivatás szükségszerű velejárója. A gond számomra az edző magánya. Mert nézzük meg, mi is történt Újpesten! Valakik például kitalálták, hogy ez a csapat a bajnoki aranyérem legnagyobb várományosa.
Nem azt mondták, hogy a cél természetesen a bajnoki cím, de szerződtettünk egy szekérderéknyi új játékost nemcsak a nyáron, hanem a télen is, idő kell a gárda összecsiszoláshoz – nem, itt elhitették mindenkivel, a szurkolókkal is, hogy a lilák számára a tavasz nem lesz más, mint játék, móka, kacagás. Egymilliárdos költségvetés, százmilliók erősítésre – ki kételkedne ezek után a sikerhez vezető diadalmenetben? A futballal van viszont egy olyan probléma, hogy a pályán nem lehet hazudni. Ott feketén-fehéren kiderül például, hogy a nagy dérrel-durral beharangozott külföldi szerzemények szemernyivel sem jobbak a magyar átlagnál, azaz ilyen játékosokért felesleges külföldre menni, pénzt fizetni értük pedig egyenesen pocsékolás, s ha valaki rájuk alapozva kelt hiú reményeket a szurkolókban, akkor az nem a valóságot látja, hanem azt, amit látni akar.
Nem tudom, Urbányi István – leírni is rossz a takarodik szót – sorsa milyen fordulatot vesz, valóban elsöpri-e a népharag. A felelőssége megkérdőjelezhetetlen, hiszen nem ártana olykor látni, hogy mit is akar a csapata játszani, ám ezt a csődöt nem egyedül hozta össze. Akik kirúghatják, nyilván elgondolkodnak azon, hogy ezeknek a játékosoknak a szerződtetésére ki bólintott rá, ki adta a nevét, az aláírását. Ettől persze ki lehet őt rúgni, akár jogosan is, legfeljebb némi lelkiismeret-furdalással. Igaz, abba még senki sem halt bele: egyetlen vállrándítással elintézhető.