Ha van hosszú kilencven perc, akkor ez az volt.Ha van hosszú kilencven perc, akkor ez az volt.
Hosszú volt és fájdalmas – sóhajtott Juhász Roland, az Anderlecht magyar hátvédje. – Nem hinném, hogy ekkora különbség volna a két csapat között, bár az teljesen nyilvánvaló, a bajorok jobbak nálunk.
Öt gólt kaptak, és egyes vélemények szerint még többet szerezhettek volna a vendégek. Egyetért?
Maradjunk annyiban, hogy csütörtök este nekünk szinte semmi sem jött össze, ráadásul az első félidő végén emberhátrányba kerültünk – tizenegy emberrel is nehéz felvenni a harcot a Bayernnel, azaz Wasilewski piros lapja megpecsételte a sorsunkat. Főleg úgy, hogy a kiállítása után azonnal bekaptuk a második gólt. A második félidőben jó néhányan rossz felfogásban futballoztak, még nulla háromnál is eszetlenül rohantak előre, pedig nem kellett volna. Tudom, nincs értelme utólag okoskodni, de ha nincs a kiállítás, illetve ha nulla egynél nem a kapufát találjuk el, talán minden másként alakul.
Olyan lendülettel beszél, mintha most fújták volna le a meccset.
Persze, mert egy ilyen gyászos eredmény mély nyomokat hagy az emberben, legalábbis bennem mindenképpen. Pláne annak fényében, hogy csaknem hároméves belgiumi pályafutásom során még nem kapott ekkora pofont az Anderlecht. Hátvéd vagyok, és ötször kapituláltunk… Az első és az ötödik gól jól eltalált lövésből született, a másik hármat szerintem elkerülhettük volna, de hát ilyen ez a Bayern: kegyetlenül kihasználja az ellenfél védelmi megingásait.
Többek között a legutóbbi világbajnokságon arany(Toni), ezüst- (Sagnol, Ribéry) és bronzérmet (Klose, Podolski, Schweinsteiger, Lahm) szerző futballisták ellen kellett játszania. Túl azon, hogy közülük Toni, Ribéry, Klose és Podolski is eredményes volt, mennyivel nőnek a nagy átlag fölé?
Franck Ribéry sokkal, nagyon sokkal, egy félidő alatt is rendkívül sokat tett hozzá a München játékához, gólja pedig önmagáért beszél. Luca Tonira sem egyszerű odafigyelni. Az minket dicsér, hogy mindössze egyszer került helyzetbe, az viszont egyértelműen őt, hogy abból az egyből gólt lőtt. Ezért világklasszis csatár. De hát köztudomású, a Bayern nemzetközi szinten is nagyszerű csapatnak számít.
A közönség hogyan értékelte az eredményt?
Meglepően pozitívan, a szurkolók még meg is tapsolták csapatunkat, holott ilyenkor általában füttykoncerttel díjaznak minket. Van még egy visszavágó, és bár a továbbjutási esélyünk nagyjából a nullával egyenlő, mindenképpen szeretnénk bizonyítani: nem olyan rossz csapat az Anderlecht.