Inter–Roma, bajnoki döntő.
Nem túlzás a megállapítás, elvégre az esetleges hazai győzelemmel 12 pontra nőtt volna a kék-feketék előnye egyetlen potenciális üldözőjükkel szemben (13 fordulóval a zárás előtt), ennek megfelelően a Romának volt több veszítenivalója.
Az első valamirevaló lehetőség a vendégek előtt adódott (ha kicsit rövidebb lett volna Totti passza Perrottának...), ettől függetlenül eleinte az Inter dominált, különösen Figo volt elemében, holott ő már a 36. életévét tapossa. Teljesen nyilvánvaló, hogy a két, dörzsölt futballisták egész sorát felvonultató együttes nem tud túl sok újat mutatni egymásnak – így vártuk a váratlan húzásokat.
Érkezett is Vieirától, aki az alapvonal közeléből, amolyan minden mindegy alapon hátrahúzta a labdát, az Ibrahimovic és Cruz hiánya miatt a kezdőbe kerülő Crespo pedig ritkán látható látványos mozdulattal, kapásból a bal kapufát találta el.
Hogy a szerencse ezúttal elpártolt volna a bajnoki címvédő mellől?
Lehet, hiszen a félidő utolsó pillanatában Burdisso ajtó-ablak helyzetben föléfejelt – fejese ráadásul az egyenlítést eredményezte volna csupán.
Merthogy az első 45 perc után a Roma vezetett. A 38. percben bal oldali akció végén Tonetto adta középre a labdát, érkezett Totti, és játszi könynyedséggel hajtotta végre az egyébként rendkívül nehéz mozdulatot: a balról érkező labdát ballal egyből a jó helyre lőni, esetünkben a jobb alsóba. Totti a január 16-án, a Torino elleni kupamérkőzésen elkönyvelt 200. gólja óta először volt eredményes.
Az Inter ellen mindenesetre nagyon megy neki.
Habár a Roma összesített mérlege pocsék a milánói kékfeketék vendégeként (a szerda esti találkozót megelőzően 74 összecsapásból csupán 12-t tudott megnyerni), a legutóbbi két bajnoki alkalmával egyaránt elrabolta a három pontot, és Totti mind a két összecsapáson gólt szerzett: a tavalyi 3–1 alkalmával egyet, egy évvel korábban (3–2) pedig kettőt.
Visszatérve a szerdai meccshez: Aquilani kivégezhette volna az Intert a második félidőben, két pontatlansága azonban sokba került, a meccs hajrájában ugyanis eldőlt – a bajnokság.
Hiába volt óriási fölényben a Roma (Maxwell sérülése miatt csaknem fél órán keresztül emberelőnyben is), a fegyelmezetlenségre hajlamos Mexes kiállítása után nem sokkal Javier Zanetti életerős lövéssel egyenlített, és minden bizonynyal megnyerte csapatának a bajnokságot.